Az is a kialvatlanság jele, ha szombat reggel olyan igazán jól odabaszós, hideg mérget cseppentős (amúgy végül is jogos, és megülő) dolgokat tudnál kommentelni a facebookra, úgy minden ötödik ember életjele alá. De akkor - mert sem részeg, sem józan szociopata nem vagy - megérted, hogy téged megcsapott a trollok szele és bezárod a programot, főleg, mert nem több száz "ismerősöd" van, hanem nem egészen hatvan, javarészt legalább hetente látott kapcsolatod.

A bőrödön ordít a kiszáradtság, a szemed szűk katlanba vonult vissza, onnan - na meg a céges székedből - nézed morogva a rettentő világosságot, és az egyetlen vigaszod a nagy termoszbögrényi tökéletes menzatea. Hozzávalók: sir morton-féle bármi, telített oldatságig öntött cukor, valamint citrompótló.

A citrompótló lehet, hogy kicsit félrevisz, mert arról inkább mégis a nagyszüleimnél, a vastag, letört szélű bögrében, alumínium nagykanállal kavargatott, lágy tojáshoz kortyolgatott tea jut eszembe. Ahhoz volt mindig citrompótló, amit a konyhai, kis cirádás elcsúsztatható üvegajtós, valami kivágott pvc asztalterítő-alátéttel burkolt polcú vitrinből lehetett előkotorni és simán lejárt a szavatossága 1982-ben. A kis tabletták nagyjából kétszer akkorák voltak a felszívott nedvességtől, mint eredetileg, de úgy egyáltalán, bármelyik kémialaboros tanárnő örömében tapsolt volna egy ilyen ereklye láttán.

De ízesített. Semmivel össze nem hasonlítható műcitrom íze volt, pont ugyanúgy, mint most. Ez jó, ez segít. Aztán ha felkeltem, jöhet a még egy kávé, meg az újságolvasás. De nehéz ez néha.