Szeplős este fél hattól interjún van.
Csinos ing, nadrágfelvarrás, új cipő, egész napos izgulás, nem odafigyelés, izzadás, vécére járás, nem evés, cigarettamorzsolás, feszültégkiengedő sóhajok, nem telik az idő, sehogy sem telik az az idő.
Én csak írni tudtam neki sablonos és nevettetős dolgokat, amiktől jobban érzi magát, de mindvégig az volt bennem, ami mindig ilyen alkalmakkor, hogy vannak dolgok, amiket egyedül kell végigcsinálni. Együtt élsz, egyedül halsz. A legrémisztőbb dolgokban - kísérjenek bár ameddig tudnak - végül egyedül kell helytállni. Vizsgák, interjúk, megmérettetések, betegségek, halál. Hála istennek egy normálisabb életben azért viszonylag ritkán jönnek szembe ezek az események.
Amikor ide felvettek 2005 októberében, végül a ködös, párás Várban sétálgattam el az időt (New Jersey, öltöny, ingvasalás, vonat, metró, mekivécé, hasmenés, hónaljtörlés, láncdohányzás, Vár) hogy valahogy megnyugodjak. De ide sem vettek volna fel, ha nem lett volna ijesztően amatőr a felvételi a cég tapasztalansága miatt.
Nem tudom magamat eladni. Feszült, zárkózott vagyok, tárgyilagos, a kelleténél halkabb, nem építek fel hidat magam és a másik között. Síkit rólam a kín, hogy színjátéknak tartom az egészet, amiben egy igaz szó nem hangzik el.
Hol látja magát öt év múlva? Szabadon baszki, egy hajón, alig felöltözve és elképzelhetetlenül távol ettől az egész kibaszott irodistavilágtól, ahol ha eszembe jut ez az egész bohóckodás csak belecsulázok egyet a tengerbe.
Milyen rossz tulajdonságai vannak? Kislány, csak azok vannak, sőt igazából és ráadásul semmihez nem értek igazán. Az a rossz tulajdonságom, hogy kurvára leszarom az egészet.
Miért pont hozzánk szeretne jönni? Fingom nincs, nem is akarok, de remélem jó pénzt adtok és nem kell munkanélküliként tengődnöm teljes létbizonytalanságban életem hátralevő részében.
Nem az én világom. Nem az enyém.
Szeplős mosolyog - mint minden más normális ember; beszélget, szembe néz, őszinte, nyílt és komolyan veszi a dolgokat. Akar. Ha ide nem, akkor máshova fel fogják venni, de szerintem nyitott kapukat dönget éppen.
Én meg elmegyek edzeni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Atlagosnap · http://www.tolemnekem.blogspot.com/ 2010.09.13. 22:10:19
Üdv: Egy irodista
Atlagosnap · http://www.tolemnekem.blogspot.com/ 2010.09.13. 22:51:37
Az írásodon meg mindenesetre elnevetgélek magamban, mert jó hogy valaki még (meg gondolom még rengetegen - de Ők nem írják le) így érez!!
Szóval kösssz a vidámságot :)))
Atlagosnap · http://www.tolemnekem.blogspot.com/ 2010.09.13. 22:53:59
Már előre sajnállak, hogy megörülsz hogy 4 (rendes) komment, aztán csak én......
ááááá, visszafogom magam.
Bjulis · http://8mp.blogspot.com/ 2010.09.14. 09:36:37
De legalább adnak pénzt, hogy jövőre más kontinenst járhassatok be a kicsi kocsival.
30 · http://harminc.blog.hu 2010.09.14. 09:52:26
rozoga69 2010.09.14. 10:19:01
(Amúgy milyen benyomásokkal jött el Szeplős az interjúról?)
30 · http://harminc.blog.hu 2010.09.14. 11:34:57
Szerintem elég ritkán jön ki az ember úgy interjúról, hogy de kurva jó voltam, főleg, ha nincs benne gyakorlata.
Szvetlana 2010.09.16. 21:20:44
- kleptomán, nimfomán vagyok, ja és büdös a lábam :D
én erre jutottam, sokszor kedvem is lett volna elsütni :(
Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2010.09.25. 09:39:25
de
Én már jöttem úgy ki - mondjuk nem tíz interjún voltam - és persze oda sem vettek fel! Elátkozott XX-kromoszóma ...