A szingli férfi egyik legnagyobb barátja a fagyasztott pizza és a bolti sörhűtő. Ez nem szorul bővebb magyarázatra, elég ha magyarra lefordítjuk a trendinológust: szingli férfi, mi több szingli "pasi", az bazmeg csak agglegény. Róla meg mindent tudunk.
Státuszom ugyancsak egy hazautazásnyi egyedüllétre szól, de abba simán belefér három sör meg minimum egy pizza.

Ott állok a két sörrel meg egy radlerrel a kosaramban és nézem a pizzákat. Ott van a doktor, a spar, az italia, steinofen, a salami és a funghi... És akkor meglátom: fagyasztott langalló. Beugrik minden kép. A langalló, ez a pofonegyszerű, fafüstölős kemencében megsült, vastag kenyértészta, valami extrémmagyaros feltéttel, mint tejföl, lila hagyma, szalonnakocka, trappista sajt ugyanúgy hozzátartozik a magamnak legyártott tabukhoz, mint az Fő utcai Apátsági söröző, A Szalajka-völgy, a Gellért-hegyi templom, Visegrád, a Lidl-pizza, az ország egyik nyugati csücske és Budapest egyes részei, például az Erzsébet-kilátó.

Az önmagában élő, az önmagát már csak létfenntartásból is akárhogy is, de szerető, épp ezért magának feloldozást valahogy mindig megadó, vagy, ha végképp nem, akkor kényszeres, vállat vonó, nagyarcú leszarásba menekülő lelkiismeret azért mégis keres magának valami büntetést, mert bár az teljesen értelmetlen, még attól is jobb lesz neki a végén.
Börtönt kerestem magamnak, tiltásokkal, emlékeztetőkkel, tabukkal beszűkített teret.

Nem ez a megoldás. Valóban értelmetlen, ezzel nem teszek jóvá semmit és idővel, mert a bűnösöknek is vannak  jogaik, kipróbáltam magam odakinn. Voltunk a kilátónál, ettünk  pizzát, járunk a Lidlbe. Úgy éreztem magam, mint egy betörő, egy régóta üres házban, ugyan szólt a riasztó, de nem jött senki, elmentek onnan már réges-régen. A pizza meg szemét dolog is, mert olyan mint viccet mesélni valakinek idegen nyelven, amelyen a másik nem ért. És különben is, ki szeret egyedül enni?
Azt rég befejeztem már, hogy gondolatbeli csatákban eresszem össze két kapcsolatot, rég nem bántom már Szeplőst azokért a hibákért, amiket én követtem el.

Kivettem a langallót, kifizettem, hazavittem.
Borzasztó volt, még csak utánozni sem próbálták meg az igazit valami füstaromával. Csak egy NAGY, száraz tészta volt, kevés feltéttel. Rettenetesen rossz volt, őszintén, a felénél kidobtam.

Annak, ami a dobozokban van SEMMI köze nincs ahhoz, amit a képeken látunk, mert akkor még talán...de nem

Most valahogy úgy vagyok, hogy a kijárás szabad lesz a legtöbb helyre, de állnak még a börtönöm betonból öntött tartóoszlopai, és fogalmam sincs, mihez kezdjek velük, mert azokat csak megkerülni lehet, fel lehet menni a dombra, de a kilátásban mindig is ott lesznek a csonkok.