Nagy nehezen találtunk egy kis kempinget Camporossoban.(Jazzék is itt pihentek három napot, szerintem pont ugyanebben a kempingben. Jazz tanácsai mindig bejöttek, ezért akartunk ennyire átjutni Olaszországba, illetve azért, hogy az utolsó országra is jusson elég idő. (Nem jutott.) Mindenesetre Jazz most is megmondta a frankót, nyaralásunk legjobb része következett.)

Szinte teljesen tele van. Sötétben állítottuk a sátrat, most sörözünk, még én is...(Már pakoltak, de olyan jóleső kedvességgel invitált be a pincérlány, hogy két sör nem probléma, üljünk le nyugodtan, hogy nyugodtan leültünk a tengerpartra kitett műanyag asztalok egyikéhez. A szomszéd asztalnál éppen végeztek a vacsorával, a srác még a lány pizzáját gyűrte be, miközben nyugodtan beszélgettek. Jólesően hűvös szél fújt a parton, a víz pár méterre mosta a partot. Kihozták a sört, rágyújtottam, és beleszerettem ebbe az étterembe: néhány mindenhol kapható, műanyag kerti szék és asztal, pár szúnyogűző mécses és fáklya. Semmi flanc, semmi csicsa, nem vonták el a figyelmet a tájról, annyira végzetesen egyszerűnek hatott az egész... És nem is kellett oda semmi más, ott, a tengerpart közvetlen közelében. Egyszerűen csak hagyták érvényesülni a környezetet. Mint egy egyszerű, alig fűszerezett saláta a hús mellé, mint a paradicsomszósz nélküli pizzatészta a sonka és a rucola alatt, hogy a lényeget érezd. Pont ezt csinálták ők is: sima fehér, műanyag kerti székek és asztalok. Ne rájuk figyelj, nem ők a lényeg, de mégis elképesztően kényelmes és jó: mosolyogva szolgálnak ki, jókedvűek, gyertyát tesznek az asztalra, jó helyed is van és mindegy, mit választasz, valami fantasztikusat fogsz enni.
Amikor fizettünk, már az alkalmazottak vacsoráztak benn - tudjátok, olyan olaszosan - , a lány mosolyogva felugrott és odaadta a számlát. Ennyi kell, és nem több. Egy percig sem éreztem magam feszélyezve, hogy olyan későn voltunk.)

Meglátjuk holnap, hogy milyen hely és eldöntjük, maradunk-e.
A tenger itt van egy karnyújtásnyira, remélem jó lesz.

Ma négyszer akadtam ki, kurvára idegbajos vagyok. Életünk nyaralása? Látni mindent? Ez majd utána elválik, hogy adódik össze bennünk. Nagy rohanás, az tény. Ez biztos. Remélem holnap jó idő lesz, most nincs csillag az égen.
Három napja nem fürödtünk, csak ma, a tengerben. Meg kellene állni, ugyanakkor úgy érezzük, hogy az idő is elfogyott. Holnap kiderül, talán holnapután, hogy rakjuk ki a többi napot.
6,50 két sör

A tenger kavicsos és hupikék, itt laknak törpikék.(Bocs, nincs mentségem, egyszerűen nagyon reggel volt még.) Nem olyan szép, mint a francia tengerpart, vagy még nem jó helyen vagyunk, de nyugisabb, a futószalagon termelődő parti árusokat leszámítva. Tetszik itt. Jó nagy hullámok vannak, csak úgy mossa ki az ember lába alól a homokot (mert ott homok van).
A kemping kicsi, két oldalt karámok vannak, elég közel vagyunk egymáshoz, nincs nagy tér, de a zaj elviselhető, azért igyekeznek figyelni egymásra az emberek. Drágább is, mint gondoltuk (27 Euró/éj), de a vizesblokk jóval tisztább és kultúráltabb, mint a párizsi.

(Jó helyen voltunk, a legjobb helyen. Ott, a túlzsúfolt francia tengerpart és a hasonlóan felkapott olasz riviéra között, Ventimiglia, Camporosso és Vallecrosia olyan volt mint egy jóemlékű falusi délután a körtefa alatt. Valóban nem volt olyan szép, mint a francia riviéra, valahogy nem volt profi, de sokkal kevesebben voltak a parton, és a Billabongba, az étterembe csak át kellett sétálni a pléddel a másik partszakaszról. Ott leültél, jött az igazi olasz pizza meg a spagetti, közben meg bámultad a tengert. Ez így, együtt maga volt a mi, külön bejáratú  paradicsomunk.)

 
 
(Szeplős) A délutáni szieszta ideje van 14-16, szinte mindenki alszik, aki nem az halkan van.
Nagyon nyugis itt, nekem tetszik nagyon. Pont ez kellett, egy kis kikapcsolódás a sok mászkálás után. Viszont nézegettem a képeket és most úgy érezem, hogy megéri minden nehézsége. Olyan helyeken voltunk, amit örökre emlegetni fogunk. Gyönyörű partokat láttunk, szép házakat, kis utcákat, csodás templomokat, zöld réteket, ködös hegyeket és persze apró falvakat és zsúfolt nagyvárosokat.

Jó lesz majd csinálni egy slideshowt vmi aláfestő zenével a képekből. Van egy pár szám, amit többször is hallottunk a francia adókon. Már csak meg kell ezeket találni majd.

Sikerült ám még egyet aludnunk délután 6-7 között kint, a sátör mögött az árnyékban...tátot szájjal, mint a gyerekek.

Most éppen este 11 körül lehet...már nem is nagyon nézzük, hogy hány óra van. A szomszéd sátorban hatalmas horkolás, pöfögés, nyögdécselés, nyammogás hallható...még kétséges ki, mennyit alszik ma éjszaka.

És a lényeg: vacsoráztunk a tengerparton a Billabong nevezetű ristorantéban. Peti szerint a legjobb hely, ahol valaha volt. Sima műanyag székek, mégis olyan hangulatos az egész. A személyzet szinte kizárólag olaszul beszél, de mosolyognak, viccelődnek, kedvesek és jólelkűek.

Én tenger gyümölcsei tésztát ettem. Kicsit csípős, koktélparadicsomos egyébként, semmi extra és mégis milyen finom. Nem bírtam megenni, de majd megszakadt a szívem, hogy ott kell hagynom a tányéron. Peti pizzát evett természetesen :P Rukkolás, sonkás, sajtosat. Kértünk egy fél liter fehér bort. (Meg sört, természetesen) Mindez 35+5 Euró borravaló, mert a pincérlány hozott két szál cigit is.. nem árultak, Petinek már csak egy szállja volt.

Azt hiszem ez egy tökéletesen sikerült nap lett :)

Peti már alszik...jól bírja, már harmadszor alszik el gyorsabban, mint én. De ráfér!

Nagyon ég a lábfejem, remélem reggelre elmúlik, mert napoznom kell! Már csak egy nap tengerpart van, ki kell használni!

Két kv, na jó egy kv, meg egy csokis nyimnyam 1 Euró. Meg egy kekszes vmi szintén 1 Euró

A mellettünk lévő német motoros (a horkolós) igazi faszparaszt, reggel nemtom hánytól csak az ő kurva hangját hallani.

(Szeplős) Egy nagyon kellemes séta a belvárosban, beszereztük a reggelit (1,80) egy igazi olasz kisboltban (ahol - mint egyébként mindenhol - kilóra mérik a fura és guszta nevű pékárút), és vettünk cigit 3,80-ért Petinek, aki éppen mosogat.

Az indiainak kinéző árusok ma is megállás nélkül járják a partot. Vagy hosszúujjúban, vagy hosszúnadrágban, de valami hosszú rajtuk mindenképpen.  A feketéknek van annyi eszük, hogy rövidpólóban, rövidgatyában meneteljenek. (Közben megjelent a kókuszárus, aki simán verte emezeket: Coccooo, coccoooo, Coccobelloooo, vitamino BUMM BUMM!!!)

Július 8. 13. nap

(Szeplős) Most vettem csak észre, hogy az előző napoknál nem is írtuk, hogy hányadik napnál tartunk. Tegnap délután elmentünk a nagy nehezen megtalált kétutcányira lévő boltba (diszkontáruház, az Eurospin), bort venni estére. Aztán természetesen találtunk mást is: vettünk limoncellót, sonkát és krémsajtot is :) 7,06 Euró

Fürödtünk még egyet, tusolás, miegymás, és vissza porkócal, kártyával, borral és chipsszel (1,6) a partra. Később úgy döntöttünk, dőzsölés lesz és búcsúvacsorázunk egyet a Billabongban. Medium sör. 2.5 dl bianco bor és egy Billabong pizza. KAPTAM RÓZSÁT! (Az éttermeknél megjelenő rózsaárusok esküdt ellensége vagyok, mint minden jó érzésű, esetlen és suta férfi. Hadd döntsem el én, szól az érvem, de persze arról is szó van, hogy ez egy elég hülye szituáció, amibe belekényszerítenek, amit nehéz jól és elegánsan kezelni. Az indiai srác azonban állhatatos mosolyával csak annyit mondott az elutasításomra, hogy "just one euro, maan". Tehát rózsa: 1 Euró, Szeplős nőiesség-kiteljesedéses  örömmosolya és az, hogy jól jött ki a szitu: megfizethetetlen.)

Borravalóval együtt 30 Euró. Nagyon tökéletes esténk volt!