Szinte teljesen sötét van már, a nyitott erkélyajtón túl rendületlenül ciripelnek a tücskök a SZOT üdülős kertből, négy emelettel alattam. Lassan iszom a sörömet, blogokat olvasok a sötét szobában.
Ma felzaklattak, ma gondolkoztam egy csomó dolgon, más dolgokon is, mint azon, amit megint közbeszúrt az élet; ma dolgoztam, vásároltam, éltem és utaztam, de mostanra csak a tücskök maradtak, az este és én.
Holnap majd megírom, holnap újra itt lesz minden, de most csak átélem, hogy örülök, hogy ma, én, itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
