Merthogy volt. Vacilláltam, bevallom, én nagyon szeretem az albérlet mind a 32 zseniálisan elhelyezett négyzetméterét, élvezem, hogy fel van újítva, hogy minden új, és mindennél jobban értékelem a hatalmas, fénypornós panorámaablakokat. Elköltöztek a szomszédék, csend van, tudom, jönnek újak majd, és az állandó zaj sem lesz kisebb a   Pacsirtamező felől, de mindez nem érdekel annyira, én  vacilláltam.

A vacillának azonban most vége, mert újra megtörtént, hogy kirántották a fedelet a lábam alól. Igaz, most legalább van határidő, múltkor - pár éve - még az sem volt. Most van: a nyaralásunk közepéig, június 30-ig nagyon jó lenne, ha elhúznánk. Nagyon vallásos, nagyon rendes kis családról van szó - anya meg a lánya - a múltkor meg is hívtak ebédelni, hogy a következő pénzezésnél menjünk mi, ők meg főznek. Szeplős azt mondta, biztos azért, mert meg akarnak tartani, de ezek szerint inkább azt szerették volna elmondani, hogy nagyon kell nekik a pénz, eladják a lakást. Csak lett volna akkor is olyan sürgős nekik, mint amilyen most lett, csak mondták volna meg egy hónapja, talán beljebb lennénk, és nem pánikolós huszonöt nap alatt kellett volna elhúzni a fenébe. Egy hónappal kevesebb lehetőség az anyagi erőforrások átcsoportosítására, kevesebb idő albérletet találni, szabadságot csúsztatni, nem tudom, minden kevesebb így. Most itt állunk, hogy bekértük a szabit, ehhez képest kalkuláltak itt benn a többiek, kell majd kaució, hirtelen nem tudjuk honnan, és Szeplős szerint egy kurva normális albérlet sincs jelenleg. Jó, megint egy elég határozott tervből indulunk ki, a cél konkrétan a tizenegy ker, nyilván mindenféle komolyabb megfontolás alapján. Meglátjuk, hogy alakul.

De az, hogy mindig feldob valami szart az élet, hogy mindig alázatra tanít, hogy mindig a küzdés, a na most, hogy legyen?, hogy mindig a logisztika meg a matek, az kurvára nem ízlik. Faszomat.

Miért nem lehetett ezt augusztus elejéig kibírni? Fasz, fasz, fasz.