Az évfordulók (meg egyéb minden dolgok) akkor is jönnek, ha nem írok róla, és akkor is, ha igen, szűrők ide, szűrők oda, és bár nekem valahogy soha meg sem fordult a fejemben, hogy csak a felét, negyedét, töredékét tegyem ki, de úgy néz ki, hogy bizonyos ideig megy is a dolog, míg fejbe nem basz egy szembejövő ótvar nagy kalendár, vagy bármely mementóként működő tárgy, fogalom, személy, információ, ami aztán az beakaszt egy jó nagyot, és innen megint csak rajtam múlik, hogy vertikálisan merre tovább.
A nap süt, fentről dől a nyári meleg, nem esik az eső, órási tereket kínál a sarkon érkező hétvége, el lehet engedni, szalad, vágtat majd minden itt belül, hogy estére hazatérve fáradtan és megkönnyebbülve hagyja magát lecsutakolni mások által.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
