Van ez az öregedő fószer, David Tarrant, a Travel csanelon, aki a világ bármely pontjára képes elutazni, hogy éppen nyiló meg pompázó virágokat lásson. Olyan tavasz-ember. Amikor belebotlok a műsorába kb. negyed óráig tudom nézni olyan visszataszítóan lelkes és vidám és örömködős az egész. Ki bírja ezt? Azért titkon irigylem, valószínűleg ő lehet a világ "nyugati" felének legbékésebb és legboldogabb embere. Egy szelid fickó.

Igen, hát ez egy mikulásvirág. (Kéretik a növényre figyelni, nem azt belőni, hogy hol lakom egészen pontosan.) Virágzott jó hosszan, aztán egyszer csak megunta a sok piroskodást, visszavonulót fújt. Szeplős mondogatta, hogy semmi gond, ő most csak pihen. Nézegettem egy darabig, majd próbáltam finoman beadni, hogy ez a növény már bőven az örök virágmezőkön van, vissza se néz, konkrétan meghalt. Ám Szeplős csak-csak addig hajtogatta, hogy nem, legfeljebb egy kicsit elfáradt, míg meghagytuk. A mikula továbbra is konstans módon úgy nézett ki, mint akin végigment egy atomháború, míg nem a semmiből egyszer csak megjelent rajta ez a zöld folt. El se hittem, hát ez meg honnan?

Van egy aola veránk, anyától kaptuk, hogy "ez megmarad", még akkor is, ha ezt valamilyen oknál fogva kifejezetten nem akarjuk. Hozott is két kis verát, eltelt egy kis idő,  ment a húsosodás, gondoltuk szétültetjük őket. Onnan azonban vége volt a világnak, jobban ragaszkodtak egymáshoz, mint a két Lotti, semmi affinitásuk nem volt tovább az élethez. Fonnyadtak, besárgultak, lekonyultak. Valamiért hagytuk őket is, igazából csak a kurva drágán vásárolt kaspókat sajnáltuk, mondtuk a veráknak, hogy élni fogtok, ha beledöglötök is. És egy napon, de tényleg hosszú hetekkel szétültetés után egyszer csak heveny bezöldülés volt a locsolásra adott reakció, megint csak a semmiből.

És azóta minden nap nézem ezt díszsornyi semmi kis növényt, elképesztőek, ahogy nőnek, nem lehet ilyenkor nem átmenni Kertészbe: bennük van az Élet minden egyszerű bölcsessége, túlélnek mindent amit csak lehet, újrakezdik, nőnek, szépek és zöldek, mert nem ismernek más parancsot, csak az életét. Nem fáradnak el, nem adják fel, amig csak egy sejtnyi élet van bennük, míg napfényt, levegőt, egy csepp vizet kapnak, élnek és túlélnek. Kurva nagyok.