Egy kapualjban, buszra várva nézem a dugóban ragadt autókat a mindennapossá vált, zuhogó esőben. Időről-időre villámlik majd dörög egy hatalmasat az ég, elkeseredett dudálások hallatszanak innen-onnan a sorból, az eső meg csak ömlik a négykerekű, mozdulatlan csapdákká vált karosszériákon. Összeszorult, kuporgó emberek néznek ki rám az üveg mögül - szomorú, állati vagy holokauszt-filmbéli tekintetek, ugyanazzal a beletörödődött kifejezéstelenséggel mennek a vágóhídra - és ahogy találkozik a tekintetünk egyszerre rájövök, hogy most kezdődik a Holnapután.
Gyalog indulok el.
Köszi Roland.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
