Nem egyszerű. Sóhajt. Kinéz az ablakon. Összeszámolja az esőcseppkarcokat az üvegen, fókuszt vált, nézi a "hegyeket", sóhajt. Próbálja utolérni magában az egyetlen menedéknyi kis örömöt, amihez ilyenkor mindig hozzá lehet nyúlni, hogy neki ehhez semmi köze, már nem…
Itt van, hát eljött a nagy nap, ha nem is előrehozottan, hanem inkább csak a hagyományos menetrendnek megfelelően, tök mindegy, a baj úgyis az vele, hogy nem akarjuk, se korábban, se később, és egyáltalán nem így, nem ezzel az étlappal. Szóval akarni talán akarjuk, csak nem…
A baleset úgy történt, hogy egy kollégámmal, aki kétgyerekes családapa, elmentünk a mekibe. Nyilván rendelt mindenki, és az egészből nagy, közös szénhidrátorgia lett belőle a konyhában. Hát miről is lehet beszélni, miközben a sajtburit csócsálod, minthogy mennyire…
Az utolsó egy hét fehér kenyérre kent margarinozása és kolbászevése paprika és paradicsom nélkül, a Buday-féle főzzünk abból, ami van itthon (nincs ricotta, nincs hántolt mandula, és mit ad isten, éppen nincs fagyasztva pisztráng sem) hetes krumpliszeánsza után az ember akkor is…
Én azóta vagyok óvatos az anyósokkal, mióta kiderült, hogy az apám fia vagyok. Ennek első jelei 16 éves korban mutatkoztak, korábban csak a fülméret utalt rá, de az akár lehetett volna véletlen is (nem), akkor találkoztam viszont életem első anyósával. Én - a lányával…
