harminc

Itt van, hát eljött a nagy nap, ha nem is előrehozottan, hanem inkább csak a hagyományos menetrendnek megfelelően, tök mindegy,  a baj úgyis az vele, hogy nem akarjuk, se korábban, se később, és egyáltalán nem így, nem ezzel az étlappal. Szóval akarni talán akarjuk, csak nem tudjuk, hova, miért, kinek, eljutottunk odáig, hogy az egész választósdi egy olyan nyomoronc történet lett, amelyből csak szarul jöhetünk ki - még magunk előtt is. Ha megyek az a rossz, ha nem megyek az is rossz. Itt az ideje, hogy fizikailag vagy mentálisan meggátoljuk magunkat a szavazásban, és akkor nem kell ezen többet filózni. Hogyan?

Ideológiával. Annak sokat való elismétlésével, az ember ugyanis nagyon sok mindent hajlamos elhinni magának egy idő után.

Bármelyik nyitva tartó kocsmában, Viktor és Ferenc keresztnevek előre alaposan át nem gondolt ámde következetes emlegetésével. A traumatológián az eddigi felmérések alapján meglehetősen ritkán lelhetők fel szavazóurnák.

Priusszal. Néha elég hozzá gránáttal fenyegetni a Parlamentet, de ha nincs ilyen nagyszerű ötletünk, elég elmenni a legközelebbi rendőrösre  és ott lelkiismeretes alapossággal elverni a portást.

Időzített sms-re való megbízással: a vasárnap reggel hét órai idegen számról kapott szex sms borzalmas hatással bír a szavazóképességre. Hardcore játékosoknak vásárolt tanga szennyesbe vagy farmerzsebbe rejtése ajánlható még. Ilyenkor nem csak szavazni elmenni képtelenség, hanem három hét múlva, a katasztrófahelyzet elmúlásakor, az újdonság erejével fog hatni ránk a külvilág mindennemű addigi változása.

Időutazóknak: az összes otthon fellelhető lekvár és befőtt ellenállhatatlan, MÉG szombat esti megkívánásával, azok egyszerre és felváltva történő magunkba tömésével.

Okmányok előre kikészítésével, asztalon felejtésével, gyerek, kutya és egyéb háziállat szobába való beengedésével.

Több nem jut eszembe, fáradt vagyok, valamiért négykor keltem. Szerintem tudatalatt azt akartam, hogy ne lehessek felelősségteljesen választó állapotban - lehet ez is elég.