Édesdrágák ezek a piroslabdás trénerek, csak azt nem értem, hogy miért nem a felsővezetőkkel kezdik, vagy miért nem nekik tartják végre egyszer, mert én tulajdonképpen már harmadszorra kaptam vezetői tréninget arról, hogy nyitott kérdéseket tegyek fel a MINDENKÉPPEN megtartandó célkitűző és utánkövető találkozón, de személy szerint én még alig másfelet kaptam a multinál eltöltött túl sok év alatt a hat vagy kilenc főnökömtől az örökös időhiányos priorizáció és túlélési harc közepette. Fucking dzsungelharc, baszod.

És mi lenne ha, mondjuk, párhuzamos világegyetemek leírása helyett a valósággal foglalkoznánk, mi lenne ha legalább annyira jó főnök lenne (az egyik) pszichológus(!!!) végzettségű főnök, hogy NEM jönne be a tréning végére és legalább félig őszintén fejezhetnénk be, ahelyett, hogy ÉN IS JÓL ÉREZTEM MAGAM ITT AZ ELTÖLTÖTT KÉT NAP SORÁN,  én meg az új kedvenc sorozatom, a Lie to me miatt csak azokat a kurva trombitásizmokat és szemelkapásokat nézem és nem bírom abbahagyni.

Aztán persze én meg dobolok az ujjaimmal, egy nappal előtte pedig belesülök abba a kérdésbe, hogy mik az erősségeim, bahh. Ennél jobbnak kell lennem.

Nem baj, legalább a Bayern nyert tegnap, hacsak nem rúgott hatvankilenc gólt a Lyon húsz perc alatt (ugye nem, nekem el kellett kapcsolni a dr.Csontra), és ez azt jelenti, hogy ügyfelünk ma remek hangulatban lesz a délutáni callon és húsz perc elmegy arra, hogy egymást fogják szívatni a kollégámmal, hogy hogy is volt az a Lyon induló a múltkor?

@Mazsola: ha élsz és olvasol és nem sértődsz meg a fogalmazáson: kurva gyorsan írjál valamit, mert Angliában, április 9-én úgy befejezni és offline-ba lépni, hogy "Befordultam", aztán ennyi, az nem akkora poén. Legalább annyit, hogy csók mindenkinek, neked most egy időre ennyi volt, mert. Még annyit se kell, hogy mert.  Csak, hogy most nem megy, de azért élsz. Mármint tudom, hogy én írtam, hogy a blog legyen érted és ne fordítva, de erről az angolos lelépésről szó sem volt.