harminc

Helyszín:

Kolosy Tesco Expressz, kedd este, kilenc óra tíz körül, más bolt már nincs nyitva a környéken. A Választás első fordulója már lecsengett, a levegőben semmi más nincs jelen, csak a végtelenül fáradt, aludni készülő hétköznapi, fővárosi magyar valóság.

Szereplők:

Ultramodoros pénztáros hölgy -  mindig mindenkivel egyetért, vegyen bármit az ember, tud róla túl sokat beszélni, mindezt kizárólag és közhelyekkel és modoros kifejezésekkel teszi.

A - Christoph Waltzot a színpadról hatszor lejátszó - Vevő (Kérem, még véletlenül sem a fasizmust keverjük ide, csakis a zseniális színészi alakításról van szó.)

Egy árucikk, ami nem annyi, amennyi

A következő vásárló

A Jelenet:

Pénztáros (undorítóan és értheteltlenül jó hangulatban, kilenc óra múlt, legyél fáradt és unott!!): Jó estét kívánok! Egy pillanat!... 250 Forint lesz, ha mást nem parancsol!

Vevő (meghökkenve, de barátságosan): Elnézést, azt hiszem itt valami tévedés lesz, nem ennyi van kiírva a polcra, 120 Forint az ára.

Pénztáros (örök mosollyal az arcán): Hát az bizony előfordulhat, tévedni emberi dolog, nekem ide azt írták, hogy 250 Forint, de megnézem, biztos benne?

Vevő (barátságosan, de alig érezhetően, szinte észre sem vehetően már  ott a feszültség): Ne fáradjon, megnézem még egyszer, de ha nem annyi, akkor itt hagyom!

Árucikk: néma és közömbös. Neki mindegy.

Pénztáros ( a Vevő mondatának első felére reagálva):Megtenné? Nagyon kedves!

Vevő megnézi még egyszer és diadalittasan jön vissza: 120 Forint!

Pénztáros: Na nézzük! (matat a gépen) Ahha, meg is van, az egy másik, ehhez nagyon hasonló ... Ez valóban 250 Forint. Nagyon sajnálom, elviszi így is?

Vevő (vált, most már izgatottabb, minden egyes szóval jobban belelovallja magát a felháborodásába): Kénytelen vagyok, szükségem van rá!

Pénztáros: Hát igen, meg tudom érteni!

Vevő: De mindig, mindenhol ez van.! Tudja (közelebb hajol), mindig más ár van kiírva, mint amennyibe kerül, mindig ezt csinálják!

Pénztáros: Igen, igen!

Vevő: Tudja, EZÉRT KELL A JOBBIKRA SZAVAZNI! Mert senkit nem érdekel, senki nem csinál semmit!

Pénztáros (egy gondolatnyival később reagálva, de a mosoly végig ott van az arcán, a zavart azonban nem tudja palástolni, úgy tesz, mintha mulattatná a helyzet bája. Közben lehúzza az árut a kódolvasó előtt, hangosan csippan a 250 Forint): Megértem, teljes mértékben megértem!

Vevő (fizet): Mert a vásárlókat sem érdekli, nem tesznek semmit! De ezt jelenteni kell!

Pénztáros (ugyanúgy mosolyogva, bólogatva, végtelen humorérzékkel és vevőorientáltsággal): Természeten Uram, szíve joga!

Vevő (jéghidegre és dörgedelmesre váltva, sutba dobva minden eddigi udvariaskodást és a pénztáros hölggyel való látszólagos szimpátiát. Megmutatja az igazi arcát, a veszedelmeset, az ördögit): AKKOR INTÉZKEDJEN! KÉREM A KÖNYVET!

Pénztáros ( mosolyát megtartva, szerepéből nem kiesve): Egy pillanat uram, csak kiszolgálom a hölgyet és máris megyek!

A következő vásárló csendben fizet és kisurran a boltból. A Vásárló megkapja a Vásárlók könyvét és a hatalom mámorát teljesen és maradéktalanul átélve görnyedten, aprólékosan, akkurátusan kitölti az összes rubrikát a lapon.