A lebukásnak sör, whisky, pálinka, valamint cigiíze volt és kb. éjfél körül történt meg a Jelenben, a Blahánál.

Ha nem éppen az egyik sráccal lelkiztem, hogy miért van annyira szétesve, akkor Miss Hét Év Rossz Szexnek nyomtam valami hülye szöveget, ha ezt sem, akkor éppen rettenetesen meg akartam azzal a lánnyal osztani az én nagy titkomat, akiről tegnap megtudtam, hogy szintén blogot ír - ami egyébként nem volt nagy meglepetés, mert ő tipikusan olyan lány, akinek vannak gondolatai. Ezt most nem nyalás végett írom ide, hanem magyarázatképpen, hogy miért pont neki akartam elmondani.

És nagyon rejtélyesnek éreztem magam és borzasztóan nagyképű voltam az én tizenötezres látogatottságomra, és ő inkább hagyta - mert nekem akart jót -, hogy ilyen rettenetesen rossz szöveggel próbálkozzak, hogy kb. én is elmondok valamit, ha te is elmondasz valamit, és egy kurva szót nem mondott, csak - nem tudom - két órával később, amikor újra nála erőltettem magam.

- Tudom, hogy blogot írsz.

Még Petőfivel buktam le, meg nyilván a fél arcommal, mert azt nekem ki kellett tenni a fejlécre.

És nem mondta, és nem szólt, nem mutatta meg senkinek, és nem jött ide hozzám, hogy "hhá, bukta van", én erőltettem. Nem olvasta el, csak az első oldalt, még azt a két posztot, ami Petőfi alatt volt, és néma maradt, tiszteletben tartotta az anonimitásomat.

Most azon kívül, hogy megint alázatra tanított az élet azzal, hogy ilyen szintű emberi jóságot mutatott nekem, rá kell jönnöm, hogy még ezt az igazán nekem valóan bizarr anonim exhibicionista játékot sem tudom jól játszani, mert nekem  mindig kurvára szupersztárnak kell lennem és hagynom kell, hogy szeressenek, mert ők itt, nem tudom hány milliárdan mind szeretnek és imádnak és rajonganak értem.

Én egy akkora kurva vagyok.