Szögezzük le, ez most nem egy simulós poszt akar lenni. Zoli egyszerűen egy jó hang, ami olyan frekvencián és úgy szól, hogy az sokaknak jó, nekem is.

Nem is csak az egyetértős bólogatásról van szó, hiszen a saját nézeteimet, véleményemet (akad már, egyre több, de erre majd visszatérek) én is tudom hangoztatni, nem magamat akarom visszaolvasni, nem megerősítésre van szükségem. Zoli ennél többet ad, például tájékoztat: egy csomó dolog mellett elmennék, ha ő nem hívná rá a figyelmem, nem cincálná szét a témát. Ahogy cincál és forgatja a dolgot, úgy jön rá az ember egyéb, elsőre nem egyértelmű összefüggésekre, akár indirekt módon is, amit ő akár meg sem említ. Nyilván hasonlóan látja a dolgokat, attól függetlenül, hogy éppen buzi  zsidó vagy faszkalap náci véleménnyel bír, de nem ugyanaz az a lépték: máshol vesz kanyart, szokatlan beállítást használ, máshonnan világít meg, máshonnan közelít, máshol koppan a hangsúly. Ettől lesz több dimenziós a processz, nem fedi tökéletesen egymást a belső és a külső monológ, ám legtöbbször kocka marad a kocka, bőven a felismerhetőségi és összehasonlíthatósági minimumon belül rúgunk bele máshol.

Az eltérés adja meg azt az élményt, hogy nem magammal beszélgetek, hanem nem vagyok egyedül, és vannak ott még sokan mások, akik hozzászólnak, és azt mondják, hogy bazz, tényleg, ez meg az, és így és úgy és nálam amaz, amitől ez az élmény hatványozott módon felerősödik. És vannak szintén sokan, akik kurvára nem ilyeneket mondanak, ez meg nagyon valószerűvé, valóságközelivé rántja össze. Jó dolog ez.

Kb. ugyanezt lehet elmondani a privát közleményekre is, nyilván nyugodtabb ez a vonal, az élethez való hozzáállásom miatt számomra kedvesebb is, az elején ezek tartottak ott. Egy ideje már eljutottam arra szintre, hogy a vélemény- és másodlagosan ismeretterjesztés rávett arra, hogy érdeklődőbb legyek akár még a politika iránt is, bár ez soha nem lesz az erősségem, hozzáállásom szerintem mindig meg fog maradni egy  partról bekiabálósan utcanaiv szinten.

Az, ahogy mondja, az pedig az alap, ami nélkül nem is menne a blog.
Nekem mindig azt mondta az irodalomtanárom, hogy van stílusom és én ugyan jólesően híztam ettől, de nem nagyon értettem a dolgot. Persze írni írtam mindig, de hát egy csomó más ember tette ugyanezt, legalább olyan jól. Én valahol Zolinál- ill. hát a blogvilágot felfedezve - jöttem rá, hogy miről beszélt nekem a tanné, mert egyfajtaképp megírni egy könyvet az egy dolog az irodalom valóságtól kissé - akárhogy is, de - elvonatkoztatott módján. Viszont itt lenn dumálni (írni) a hétköznapokban, élesben, újra ás újra és újra, az egy élő valami. És ahogy Zoli ír, azt itt nem kell megdicsérni, mert az egy egyértelműen "eladható" dolog, amire sokan kíváncsiak, ez egy önigazoló tény, és ha ilyen nincs, akkor én most ezt kitaláltam, kopirájt és stipistopp.

Na, és, hogy ezt több mint hat éve. Még Isoldénél láttam ilyet, hogy ott van minden hosszú évekre visszamenően (mondjuk Z-nél nincs, de nyomolvasásom alapján hiszek neki) és ilyenkor megnyúlik a szemem alatt, hogy baaaz, akkor még szinte net sem volt, szerintem akkor még minden írást papíron be kellett küldeni a Matávhoz.

Zoli egy szilárd pont, napindító rituálé az a kattintás, E.T. csokinyi ajándék, ha van valami új poszt. (Anya tette oda nekünk néha a reggeli mellé, sulis napokon, én meglehetősen örültem neki, ha volt.)

És jó, jó, elzörögtünk rajta, hogy azt mondta, hogy most szabit vesz ki, jó pihit, meg ne má', meg ilyenek, de olyan ez, mint minden más megvonásos dolog, hogy először hejdehaj, aztán négy nap után, egy hét után már nem vicces.

Mert ha rányomok a kedvencekben a Zoligombra, az most eleve egy stresszfaktor, mert nem kell mondanom, nem lesz ott semmi új dolog, szünetjel megy. Ez egyrészt elkedvetlenít, másrészt Katit kirúgom, mert 10 perccel előbb nézem meg a beosztást és nem ússza meg a fuckupot a késés miatt. Kati egyedülálló anya, a kifejezés első részét amúgy teljesen meg lehet érteni, a másodikat egyáltalán nem. Nem fér a fejembe, hogy történhetett meg, hogy Kati életében akár egyetlen alkalommal is szexuális viszonyt létesített egy másik emberi lénnyel? Vagy, hogy spermát adtak NEKI, azt meg főleg. De mert én  egy profi főnök vagyok, mindenkor objektív, sőt emberszerető, ezért nem azért fogom kirúgni, mert még ehhez a munkához is teljesen alkalmatlan, hanem Zoli miatt.

Kati hazamegy, jobb esetben megveri lányát, azért mert kirúgták és megalázták, rosszabb esetben újabb országos hírt kapunk másnap este, mert kétségbeesik és nem tudja, hogy miből fognak megélni, mert egyedül kell fenntartani a Budapest melletti panellakást két emberre. A jobb verzió esetén a lány gonosz lesz ha felnő, de addig is bogarakat fog gyilkolni, míg Kati munka után keres akárhol, ezt a tevékenységet később inkább embereken gyakorolja majd, akiknek rokonai a sokk miatt ugyanezt fogják tenni, és kihal az egész világ.

Nem tudom, én elgondolkodnék, hogy nem lenne-e érdemes mégis inkább írnom,  mert  kurzorom az ikon felett, az ujjideg már befeszült...