Ugrás a tartalomhoz
feb. 26. 2010
Címkék: születésnap

Jó, akkor írok róla,

rendben van: rögtön harmincegy leszek. Eddig nagyon eszembe sem jutott, úgy lefoglaltak a hétköznapok, hogy  amikor betolakodott a gondolat, rájöttem, hogy ahhoz képest, ami éppen van, rendkívüli módon nem érdekel, tavaly ilyenkor már teljesen meg voltam izzadva és biztosra vettem, hogy vége van a világnak, és ezt le is írtam, többször is, most meg már nem fogom. Leírni. A blognév pillanatnyisága, esetlegessége is újra foglalkoztat, de majd megnyugtatom magam, hogy harminckilencig még meg lehet magyarázni, ott meg majd összevetem majd Zoli írásával az életem, hogy meddig is jogosult az ember blogot írni és akkor majd kitalálok valamit, de addig úgyis huszonnyolcat fordul majd a világ és az internet is háromdimenziós lesz és már nem is internetnek fogják hívni, vagy igazuk lesz a majáknak, hogy  a  jóisten, meg az a jóllakott herceg, meg Allah és a többi srác mind elfelejtett 2011 utánra naptárt csinálni, megbízhatatlan szittyós banda, és akkor le van tudva az egész blogornotról a gond.

Rögtön harmincegy leszek, soha nem ünnepeltettem magam, lassan ezt is ki kellene próbálni, de aki akár egyetlen egy darab rosszul sikerült képet is mer rólam csinálni, azt fejbebaszom, hadd legyen már végre velem is úgy, mint ahogy általában a férfiakról mondják, hogy ahogy érnek, úgy lesznek egyre jobbak. Múltkor, amikor otthon voltam, anya azt mondta, hogy kopaszodom, és én nem hittem el, hát ezért kell hazamennem, hogy ilyeneket hallgassak, legalább otthon bátorítanának, de lófaszt. Azóta mindenkivel megnézetem a fejem, és elmondatom ,hogy nem kopaszodom, de egyébként remélem tényleg nem, csak nekem ilyen tök hülye frizurám van, hogy drótegyenes és mindenhonnan belátni, de azért nyilván már és még plusz tíz fokban is sapkát hordok.

Harmincegy, irodában dolgozom, aztán hazamegyek az albérletbe, és itt jön a többi bulsit, hogy az élet értelme, meg ki mennyire hivatott, és saját sorsunk a saját kezünkben és mit teszünk vele, de én egy ilyen tökátlag, gyávás, magánakishazudós srác vagyok, akinek lassan érnek meg az igaz gondolatok, de azért majd biztos, ami biztos, csináltatok előbb-utóbb egy übermaszkulin tetkót, hogy legalább valami megtisztító lázadás nyomait magamon viseljem.

Nyomozóval március tizennyolc fele kibontunk valami értelmetlenül drága pezsgőt az őt adósrabszolgaságba döntő romlakás padlóján. Ti tudtátok, hogy egy ilyen nyolcmilliós buli, a kötelező életbiztosítással, fundamentával, meg a többi szarsággal, amit a nyakába akasztanak ilyenkor az embernek huszonikszévre az igazából harmincmillió, mert én kurvára nem számoltam ki ezt soha, de Nyomozó amennyire hülye és felszínesen anyagias, megtette. Nem kellett volna. Mindegy, legalább neki harmincegyre lesz négy fala és  rögtön négy darab ötéves terve, az is valami, el lesz látva feladattal.

Jazznek 2011-ben esküvője lesz, és még mindig hatalmas amplitúdójuk van egymásra, és tudjátok ő legalább tudja, hogy ez így jó, nem nézi bús cowboy módjára a horizontot, vagy nem mondja el, mert tudja, hogy megírom, mert egy ideje beavattam ebbe a titkomba (másodszorra, mert tavaly pont ilyenkor nem esett le neki igazán, hogy miről is szól ez a dolog) részeg voltam (elsőre is) és nem bántam meg (másodszorra sem), ennek örülök, mert ilyen ritkán esik meg velem másnap, de azért onnantól mindig meglesz ez a logikai ugrás, hogy megírom vagy nem írom, de persze most is csak közhelyesen magamból indulok, Jazz nem ilyen nyakatekerten elmebeteg, és mi azért ezt fel tudjuk dolgozni, igaz engem mindig lever a víz, amikor azzal szórakozik, hogy információmorzsákat potyogtat nem beavatott emberek előtt, főleg ha már ivott is.

Nem tudom, harmincegy azért az nyugisabb, a harmincegynél újra van tered  játszani az idővel, nem kell magad előtt igazolnod semmi nagyot, fontosat, nincs abból a kényszerből semmi, ami ezelőtt másfél-egy évvel dobolt idebenn a fejemben, mindenki előbújhat,  nincs semmi baj, több ember életét egyelőre nem teszem tönkre, fegyver letesz.

Nem poén.

Na ja, szóval ez egy akkora faszság, nem tudom ki találta ezt ez  társadalmi időmúlásosdit, nekem kurvára nem fekszik, az érettségi is puskával sikerült csak, ez a rengeteg komoly dolog nem az én pályám, nem csinálom jól, valaki meg unlockolt aztán kiengedett ide, meggondolatlanság.

Ez sem az.

Ez egy faszság, de nem akartam szándékosan nem rá nézve elmenni mellette.

Természetesen március kilencedikén  a pöcsöm is le fog fagyni, olyan hideg lesz. Tavaszra akkor ne számítson senki, én szólok előre.

süti beállítások módosítása