harminc

A tavasz az, amikor egy teljesen átlagos nap végén éppen alkonyodik, és úrrá lesz rajtad valami ambivalens érzés. Valamit nem ért a tested, ami rossz érzés kellene, hogy legyen, de most nem az. Tudod, hogy hidegnek kellene lennie, ahogy lemegy a nap, fel vagy rá készülve, de valami nem okés. Beleszippantasz az utcai levegőbe...

...és egyszerre tizenhat milló szőrszálad vagy annak helye áll lúdbőrbe, ahogy hirtelen rájössz, hogy igazából langyos az idő.
Hirtelen ugyanaz a fény is más lesz, mert tudod, hogy már picit tovább lesz világos és egyszer csak derűs leszel és még a lépteid ritmusa is megváltozik.
Szinte nem változik semmi, de a világ már nem ugyanaz többé.

A tavasz az, amikor a tizenöt napos eső első öt napján is simán csak  hálás vagy azért a 10 fokkal melegebb levegőért.

A tavasz az, amikor az első hóvirágokat illegálisan árusító öreg nénik láttán eszedbe jut, amikor majd frissességtől és nedvességtől csikorgó, életet harsogó tulipáncsokrot viszel haza a piacról.

A tavasz az első újhagyma, retek, felvágva, sótól vagy vegetától nedvezve, nap alakban tányérra rendezve szombat reggel.

A tavasz izzadó óvodások rohangálása az udvaron, és mosolyogva érkezés  az okmányirodába.

A tavasz sétáló öregek, a tavasz végtelen délelőtt a sáros fűbuckák mellett a padon, a tavasz kigombolt kabát és pulóver alatti izzadság, a tavasz az első randi a tó mellett.

A füvet nyírni kell, a szomszédot elviselni, a kertet felásni, derekat este sportkrémmel bekenni. A tavasz nagytakarítás. A traktorok lassan megindulnak a földeken, a családok az erdőkben és egyszerre, egy időben  129 softpetting, 56 bringohintó kölcsönzés, 12 állatsimogatás és 2867 futáselőzés és 4514 első bátortalan kézmegfogás történik a Margitszigeten. A kolbász meg fogy. A sör nemkülönben, vizelés a Holdudvar környékén, polgárőrökre vigyázni!

A normafai ősfutók megvetően kerülgetik a szezonálkocogó tokamenedzsereket és idióta dalmaták, vizslák lobogtatják a füleiket miközben vigyorogva egyenesen torokra nyelik a levegőt.
Hatalmas dugó alakul ki az Erzsébet-kilátó legfelső szintjén, pedig onnan is csak azt látni, mint 2 méterrel lejjebb, de ezt egyetlen ötéves sem fogja soha elhinni. A libegő újra nyereséges lesz.

Tavasz az, amikor a Kerékagy a jelenleginél is jobban felpörög, Budán halott turistákat találnak a korzón, a vár alatt, keréknyommal az arcukon; és árvizet nézünk beszélgetve a Batthyány téren a gát korlátján ülve. (Most sem sikerült magamtól helyesen leírni.)

A tavasz a biciklikerék döngő huppanása a már száradó kitaposott ösvényen, az első fröccs az első hirtelen melegben a Rómain.

A tavasz Nagykanizsára utazás a vonaton, és a nyári Balatonról való álmodozás az ablakban.

A tavasz Queentől a Tavaszi szél vizet áraszt, a tavasz séta a hídon, vízcseppek az arcodon, szél a hajadban, kifújt könny a szemed sarkán.

A tavasz szobai szellőztetés, bolyhos ágak majd sárga virágos ágak rejtélyes megérkezése a szobai vázákba. Húsvétkor akasztós dísztojások ezekre aggatása.

Sonka, torma, lila  és zöld színű főtt tojás, vidékre utazás, Kenesén a parton farmerban kacsázás, kajabódé keresés, egy sincs nyitva, miértnemeresztileakabrioatetőtfikázás. A tavasz az "ilyen meleg azért nincs"-típusú, gyakorlatilag félmeztelenül való megjelenés, tavasz, dagad a fasz, új ruhák, sale, vegyünk pólót, hol a rövidujjú ingem, miért nincs kivasalva.

A tavasz az, amikor érzed a fotoszintetizálást, nem tud zölddel betelni a szemed, ha akarod, legyen, értsd úgy, hogy kurva jó végre valahol elfeküdve rágyújtani egyre.

És ha majd mindez lesz, akkor majd az lesz, hogy a tavasz is elég, de tavasz szinte nyár, de ne jöjjön még, még ne, hadd legyen még így, ahogy van, hadd érezzem még az élet elejét, várjunk még egy kicsit, jó itt.

Csak tavasz legyen.