Az asztalomhoz lévő legközelebbi vízlelő hely a wc kézmosó csapja. Jó zebra módjára én odajárok, az afrikai szavannák megtanítottak arra, hogy ne válogassak: A távoli mosdó víztartálya is csak víz, ráadásul hideg, és a zebra ugyan nem zsiráf, de neki is elég hosszú nyaka van, az óriási mandulájáról nem is beszélve.
Tehát a pohárrá avanzsált benti aluminium togocafés bögrének álcázott trendi 
kulacsommal a wc-re járok vízért. Most legutóbb a főnököm jött ki, amikor én mentem volna be és az ajtóban találkoztunk.
Férfias pillanat az utolsó zipzártapogatás, hajvizezés, ingbetűrés, hasbehúzás, tükörbeprofilbavisszanézés és tulajdonképpen a hamarosan bekövetkező haskieresztés, ürítés, megkönnyebbülés, fityma- és/vagy pöcsrázás, takonykikenés (még mindig) jegyében.
A főnököm azért észleli, hogy van valami difi a képben, végignéz a poharamon, rajtam, a wc-n, majd sallangmentesen, helyet átadván annyit rak oda végére:
-Jó szórakozát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
