Mert tudtátok, hogy másnap reggel dolgozni jöttök.
Nem akartatok már este hétkor törött üvegek és vérfoltok között pipiskedni a Margit híd budai hidfőjének tömegnyomoros lépcsőjén.
Eh, azért nyilvánvalóan nem csak Budapestből áll az ország, szóval így írom: a nagy, központi tereken (nekem Moszkva és Móricz) sem akartátok látni azt a 18.000 már akkor nagyon nem szomjas embert, és azt sem akartátok, hogy az összes tőletek öt méterre felrobbanó petárdára összetörjétek párotok (<-erre egyszerűen nincs jó, általános szó) összes finom kézcsontját/bokáig összefossátok magatokat
.
Tisztában voltatok azzal, hogy kb. este fél nyolctól a Himnuszos koccintásig terjedő mintegy 4-5 órában milyen ordasmód részegre tudjátok magatokat inni. És ha éppen vissza is fogtátok volna magatokat és/vagy szégyentelen mennyiségű szénhidráttal szivattátok volna fel a töméntelen mennyiségű alkoholt, akkor is tudtátok volna, hogy így is-úgy is picsa módon másnaposok lennétek a 2010, gyönyörű január elsejéjén.
Mert felsejlett előttetek, hogy sorszerűen megtalálnátok azt az utolsó öt darab elvetemült embert egy házibulin, akik még imádják a Scooter Move Your Ass valamint Blümchen Boomerang 1995-96-ös rave típusú slágereket.
Tudtátok, hogy nem lenne túl kellemes szakadó esőben várni a buszt (nekem, tér: Blaha, busz: nem jön (923), ember: egy szál se, csak atomrészeg, fixre beállt, pezsgősüveggel mászkáló hordák, petárda: sokkal több, rendőrautó: 11, suhannak a Nyugati fele, tömegközlekedés: (valószínűleg ezért) nulla.
Lelki szemeitekkel láttátok, hogy amikor megalázottá és vert sereggé vacogtatok és áztatok és végre megjön A Busz, akkor kezdődne el csak igazán a nyomorotok: 25 perc a sarokban a rátok taposó, rátok dőlő, kicsit kapaszkodó, térdből rugozó kollégákkal több lenne mint elég - és ezért ti el sem indultatok. Békében, pihiben, nyugiban koccintottatok talán az év utolsó perceiben, és tudtátok, hogy ez így jó. Így jó elkezdeni 2010-et. (Mert tudtátok, hogy másnap reggel dolgozni jöttök.)
Just for the record: Mi elmentünk, mert Jazzéket muszáj volt látni, főleg, hogy Szeplős nyaralás óta nem találkozott velük. És azért voltak igen jó pillanatok, teljes igazsághoz ez is hozzátartozik. (De azért hazafele nagyon besokaltunk.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.