Ha már tegnap - kicsit korán, de határozottan - belekezdtem a karácsonyozásba, akkor  a Tannenbaum témája mellett  már nem tudok csak úgy elmenni.. Én úgy képzelem, illetve úgy láttam, hogy a favásárlásnak összesen két formája létezik a világon, a női és a férfi. Illetve a férfi nem vásárol, hanem BESZEREZ. Ez egy fontos dolog.
Ha a nők mennek el vásárolni, azt ahhoz tudom hasonlítani , mintha egyszerre mennének a henteshez vagy halashoz és vennének autót. A fa kiválasztása szigorúan esztétikai alapon megy, a praktikussági szempontokat genetikalilag ignorálják, a kereskedő pedig egy vastagabb kezitcsókolommal, portékadicsérettel és -legyilkolással, -kötözéssel kiszolgálja a hölgyeket. Klasszikus win-win szituáció (thja, miket tanultam régebben! 1.).

Mintegy tízévnyi kutatás után kijelenthetem, hogy csakis e jelenség miatt alakulhattak ki a magyar nyelv oly szépen cizellált káromkodásai (Székely fafaragó mesterek lakótelepi migrációja, NEW JERSEY; NEW JERSEY BTK Szociológiai Int, 2003)

Az, hogy a fa/a kereskedő/aki kitalálta a karácsonyfát román kurva anyjába mi minden fér bele, és, hogy milyen fondorlatos és meghökkentő módon lehetne őt kínozni és megölni (leginkább villámmal) az csak az alap, innen indulunk.

Tehát a nők: a fenyő legyen szép, sűrű, egyenes és szigorúan magasabb, mint a nappali. Ha ezeket a kritériumokat nézem, én személy szerint mindig csodálkozom  azon, hogy a génmanipulációs iparág még nem csapott le a fenyőtémára, főleg, mióta tudjuk, hogy a fenyő nem fa, hanem - a pontos terminológia természetesen nem jut eszembe - valami konyhakerti haszonnövény. Szóval a lényeg az, hogy ha nem lenne karácsony, ezek a fenyőfák sem jöttek volna létre.

Az, hogy a fenyő milyen típusú legyen, azt az éppen aktuális péntárca-helyzet diktálja. Idén a luc lesz a menő, ez biztos, és rendkívül sokan fogják utálni azon keveseket, akik megveszik az Auchan előtt, az árus hátsó sorából a 2 méter húsz centis norvég erőcsatárt, míg nekik be kell érni egy hóka belföldi centerrel.
A feleségek, családanyák, idősebb leánytesvérek ilyenkor mentálisan összezárnak és beindul a tömeges kognitív disszonancia (thja, miket tanultam régebben! 2.):
A LUCFENYŐNEK VAN ILLATA!
ÚÚÚGYIS KIDOBJUK SZILVESZTER UTÁN!
TAVALY IS HULLOTT AZ EZÜST, ÉS AMIKOR CSILLÁÉKNÁL VOLTUK VENDÉGSÉGBE', TELE VOLT A ZOKNIM TŰLEVÉLLEL, PEDIG ŐK MINDIG NORVÉGOT VESZNEK!

Így nemesül át a lucfenyő egyenesen kívánt és megszerzendő tárggyá, és a délelőtt végén ki-ki elégedetten viszi haza vagy a státuszszimbolúmot az Opel Merivától BMW X5-ig  terjedő skála valamelyik gépjárművének tetején, vagy a karácsonyillatot gyalog, a piacon vett Thinsulate kesztyűben  mert abból legalább ki lehet mosni a gyantát, a bőrt meg nem lehet megmenteni.

A székely fafaragó mesterek ekkor már - mintegy telepatikusan - érzik, hogy mi vár rájuk, lemondóan sóhajtanak egyet-kettőt  (ha a Tannenbaum már kint zöldell az erkélyen, és egy hete nem tud miatta odakint cigizni, akkor csak családi nyomásra mozdul meg a kanapéról, különben felőle meg lehetne spórólni azt a két hetet, és úgy , ahogy van, rögtön le lehetne hajítani a kórót a ház elé), majd lemennek pincébe/kerépártárolóba előkotorni a tíz éven nem használt szánkó mögül a saját kézzel hegesztett karácsonyfa-tartót.

A mesteremberek mint minden évben idén is rájönnek, hogy megint nem hozták haza a cégtől/kertből a fafűrészt, ezért papírral körbetekert fémfűrészlappal lesznek kénytelenek dolgozni a még a külön-hegesztett tartónál is kötelezően háromszor vastagabb fenyőfavégen. Mintegy harminc perccel később, már pólóban, előszedik a három éve a Topshopban vásárolt recés szélű szuperéles japán konyhakést, mert azt a három görcsöt a  jóisten vérveres faszáért sem viszi le a fűrész a fagyott(!!) fáról.

Egy ideig szorgos kezek munkájától és igen  kreativ gondolatok megfogalmazásától zeng a lépcsőház (haaarzs-haaaarzs-ha-harzs-hogy-azt-a-gitáár-nyaaakadat-vágná-kettéé-a-gecifaszú-jó-kurva-édesanyáddal-eggyütt-haaarzs-HAAAAARZS-HAAAAAAARZS), majd újabb harminc perccel később zaj kissé alábbhagy és imitt-amott zavart közeledésnek lehetünk szemtanúi, úgy mint:

-Géza bácsi, van normális fűrészed?

Géza bácsinak van, de annál többet is kap tőle a bajba jutott mester, ugyanis Géza bá tippként javasolja a hőpisztoly, komolyabb esetekben a kis STIHL MS 210 C-BE láncfűrész bevetését.

A fenyőfából lassan karácsonyfa lesz, de munkának még messze nincs vége. A karácsonyfát reprezentálni kell és a Család a legrosszabb meós a világon, szigorúbb, mint a kínai büntető törvénykönyv. Nincs annál rosszabb érzés egy fafaragónak, amikor a Család, mint egyetlen hatalmas összevont szemöldök, mérhetetlenül vádló tekintettel mondja ki az ítéletet:

-FERDE!

A fafaragó próbálkozik, hogy "de, nem", meg némi suta fafordítgatást is bemutat, de a fafaragó sosem volt jó marketingből, esélye sincs eladni a produktumot.

-TELJESEN FERDE NEM LÁTOD?! HA MEG ÍGY FORDÍTOD, AKKOR ITT HATALMAS LYUK VAN BENNE, EZ ÍGY NEM JÓ!

A fafaragó újra farag, átfordítja a talpat, most már nem bízza a véletlenre, addíg feszíti, tekeri a finomhangoló csavarokat, míg az a kurva fa úgy meg nem áll, mint Mariban a gyerek.

A díszítés már nem az ő feladata, de ekkor jön el a mindennél édesebb bosszú ideje. Az égők ugyanis boritékolhatóan nem működnek, és ilyenkor minden belefásult, gyerekgyűlölő tanári gonoszságnál rosszindulatubban oktatja ki a Családját Vérét Szívókat a soros kapcsolás mibenlétéről és működési elvéről.

Ha a férfi gondoskodik a fenyőfáról, akkor vagy az van, hogy klasszikus CsaládFŐről beszélünk, vagy  papucslázadóval van dolgunk.

A lényeg az, hogy - mint írtam - a fenyőfa ilyenkor nem klasszikus eladó-vevői kapcsolat után kerül be a nappaliba/előtérbe, hanem BESZERZÉS útján. Ez tényleg nagyon fontos, mert így a férfi ügyessége, férfiassága bizonyítódik be újra és újra.
A papucslázadó csak időnként bizonyít, célja és indoka erre számos és különféle lehet, talán csak egyszerűen extrém módón  felhúzta magát a tavalyi fán, és vele idén nem baszik ki senki, de az biztos, hogy nem erdész, és nem mezőgazdaságban dolgozik. Így a fenyőfát bartellal tudja beszerezni valami gazdaságból, ha viszont VALÓBAN bizonyítani akar, akkor maga megy érte a kert hátuljába, ahol, okos ember lévén, 1985 óta neveli a vagy teljes en kopasz, vagy tujaméretű fenyőfáit.

A Családfő már lehet erdész, vagy mezőgazdasági dolgozó (is). Ez esetben igazi überheteró módjára kisuhintja a fát az erdőből. Ha a Családfő egyben családfenntartó, akkor csak szól Istvánéknak, hogy hozzanak fát a feleségének.

A lusta és/vagy lelkiismeretes/elvekkel rendelkező erdész nem hoz fenyőfát, hoz viszont fagyöngyöt és lesz egy nagyon kis pofás, kulturált karácsony, otthonosan és elviselhetően minimalista díszítéssel.