Az első kettőnek egyetlen közös pontja van (a harmadikkal pedig példálózni fogok), mégpedig az, hogy valaki valahol úgy véli és/vagy valaki valahol bebizonytotta, hogy rájuk, de inkább ezekre vagyunk kiváncsiak. És bazmeg, tényleg.Tegnap én rettenetesen feltoltam az agyam azon, hogy meg kell várni a még bóhocnak is szánalmas Benkőt, hogy eljussak a Showder Klubhoz (ami egyébként elég gyenge volt, Kiss Ádám sem különben, vagy leszarta a rákészülést vagy kifogyott mostanában  poénokból. Majd kiderül következőre, rossz napja bárkinek lehet.)

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy viccen kívül, valóban egy új valóságimitációs showra kiváncsi az egész ország, a sok otthonülő kukkoló, aki alig várja, hogy meglesse a szomszéd genitáliáit. Vagy legalább úgy érezze magát.
Nem gondolkoztam én azon, hogy nem mertek esetleg az NCIS-szel versenyezni, hol érdekelt az engem, eszembe sem jutott. Ma reggel néztem meg csak a műsort, hogy akkor hogy is van ez pontosan? Ekkor gondoltam először erre, hogy ebben okosság van. Megnéztem a google-n és NEM, nincs benne okosság. Gyerekek, itt az van, hogy statisztikailag TE és ÉN és MI MiNDANNYIAN, de legalább tévénéző részünk 30%-a a Benkőre kiváncsi. Nem csak a Benkőre, erre a JELENSÉGRE. Hát faszom. Talán még az OTP is Benkővel fog reklámoztatni, hagyja majd a faszba a stand-uposokat.

Elolvastam egy csomó cikket, írást hőbörgést a Slágerről, meg a Danubiusról, és ha a politikát, meg az eljárás milyenségét, a botrányt letesszük, egyedül csak az zavar kurvára, hogy a Petőfin kívül még mindig senki nem gondolja azt, hogy ráférne egy országos, zenei vérfrissítés a statiszitikai számok mögött meghúzódó hús-vér (átlag)emberekre. Én nem az idősek ellen, nem anyáink-apáink ellen vagyok, akik biztosan szeretik a 70-es, 80-as évek örökzöldjeit, de könyörgöm: amit nem ismer az ember, azt nem is szeretheti. Azt, hogy mérik fel a kedves kutatók, a közvéleményünk istenei? (Az, hogy a profitistent imádó döntéshozó -1% rizikót vállal, az szánalmas, de egyértelmű, a Petőfinek egyszerűen nem volt más választása, tehát ők sem hősök - ergo velük nincs mit tenni. Ezért haragszom most a közvélemény-kutatókra, mert legalább rájuk lehet. Ez errefele (is) így működik.)

Az egész gatyábafosás és igénytelenség ugyanolyan, mint a Magyar Esküvő: vagy elképzelni sem tudják mulatós nélkül, vagy gondolnak egy kis funky-t, de nem merik, mert a vendégek még a végén megsértődnek, hiszen esküvő mulatós nélkül??!! Az egy világbotrány lenne! Az SZOKÁS, az HAGYOMÁNY!! Csak arra lehet táncolni meg inni, MULATNI!

Talán még a mennyasszonytáncnál sem dobnának borítékot.