Nekem kimeríthetetlen téma, lehet, hogy 25 éves kor után már nem szabadna elköltözni otthonról, mert túl nagy a sokk, vagy éppen túl nagy az öröm, és nem tudja feldolgozni az ember, hogy már nem a szüleivel él. A hazajárás jelenségére én mindenesetre nem szűnök meg újra és újra rácsodálkozni, főleg, mivel az utóbbi időkben úgy néz ki, hogy sokszor nekem EZ A Program.
Otthon voltam megint, igaz most kötelező volt a megjelenés: a keresztfiam múlt héten öt éves lett, és jött november elseje is. Tú in van.

Mindig vannak általános jelenségek, mint a vasárnapi húsleves, a paradicsomszósz és főtt hús, a hűtőnyi "hazai" vasárnap délutáni elpakolása, vagy az, hogy  a 18 éves születésnapra kapott adidas suhogós még mindig ott vár a szekrényben. Ha csak hazajársz, akkor ezek azok a járulékos jelenségek, amitől - a családon kívül  - otthon az otthon, de most észrevettem egyebet is:                                                                 

Otthon pl. mindig balra fordulva nézelődök a patikában, nem azért, mert nagyon érdekelnek a vitrinben elhelyezett mellszívók és a digitális lázmérők, hanem, mert nem szeretném, hogy  észrevegyen a volt osztályfőnököm, aki a tőlem jobbra kanyargó sorban áll.

Otthon az a hely, ahol csak azért mert az nosztalgia, hajlandó vagyok beülni életveszélyesen részeg emberek közé, hogy pillanatokon belül én is azzá váljak (péntek van, fáradt vagyok), hajlandó vagyok meghallgatni és abban a pillanatban szeretni minden "zs" kategóriás magyar számot a még mindig ötvenessel működő zenegépből. Máté Péternél és a nem magyar, ezért az est csúcspontját jelentő U2 With or without you című opuszánál már határozottan könnybe borul a szemem és fotózni szeretnék, hogy megörökítsem ezt egyszeri és utolérhetetlenül szép pillanatot. Ha valaki blogot ír,  mint én, akkor tudja,hogy erről nagyon szép bejegyzést fog írni, amint hazaér. (Nem. Töpörtyűt és kolbászt eszik savanyúval, plusz valami házi kosztot mikrózás nélkül és a bal zoknit magán hagyva öntudatlanul fákszik reggelig kamaszkori nyekergő ágyon. )

Hazafele gőzölögve még talán az is felötlik benne ,hogy a valahogy mindig önmagától megszerveződő karácsony előtti osztálytalálkozóra is visszaböffenthetne valamit, mert hát annyira jó most otthon, de, hogy ezt valóban komolyan gondolja, még mindig meg kellene innia további két felest, de hálistennek nincs több pénze. És különben is: már mindenki megvolt onnan, akit meg lehetett fűzni, még a nem túl szép Gabi is, aki hálistennek legjobbkor vált el, viszont annyira férfigyűlölőbe ment át, hogy csak egyszer volt hajlandó szexelni. Amikor három hónap után rájött az ember, hogy még biztos nem telt el annyi idő, hogy ezt az intimebb ismerettséget ne lehetne felújítani, valamiért már nemet mondott. Pasigyűlölő lett, azért.

Vissza AZ ágyhoz: attól természetesen mindig meghatódik, elméláz az évek és az ott hanyattvágott csajok során, de mivel most már felnőtt és komoly ember már csak szégyenkezik, hogy mi mindent hallhatott a délután sziesztázni próbáló, vagy éjszaka sorban wc-re osonó család. Akkor és ott gond nélkül meggyőzte magát és a lányt is, hogy azon ajtón nem márpedig megy ki hang, sőt, be sem nyit senki. A zavarbaejtő gondolatokat letéve  elkezdené olvasni az egyik régi könyvét, de rájön, hogy már semmi nem ott van, ahol volt, így csak testvére egyik csíkos könyvét találja meg, valami Abigélt. Ebből harminc oldalt kapásból elolvas, mert igen jó.


Az otthon az a hely, ahol gyorsan elugrik fodrászhoz, valamint megtankolja az autót, mert "odafenn" a fodrász és a benzin sokkal drágább.
Otthon csak olyan cuccokban megy "be a városba", vagy plázázni, amilyen márka otthon még nem reprezenetálta magát. AZ utóbbi időben ez egyre nehezebb, ezért kicsit meg van sértődve, mert ezek azt se értik, hogy milyen jó dolguk van ezekkel a boltokkal. Például egy napon emlegetik a takkót a nyújorkerrel. Nem hiszi el, nem értenek hozzá. Olcsó ruhákból azért egy-két helyi butikban időnként bevásárol, mert hát az is jó, ha odafenn nem tudják, mit hord, és így legalább annyira különlegesnek érzi magát, mintha spanyolból, vagy olaszból öltözne.


A otthon továbbá az a hely ahol nem az, hogy nem zavarja, de eszébe sem jut, hogy hallják-e a wc-n, azaz nem kell másnak kötelezően huszonötösön hallgatni a tévét, míg elvonul. Közben persze megnézi az ajtóra kicelukszozott Story vagy Nők Lapja naptárban - biztos, ami biztos -, hogy mikor is lesz a névnapja a barátnőjének, valamint azt, hogy milyen nevű csaja nem volt. Az otthon az a hely, ahol rájön, hogy az anyja még mindig creptót vesz és nem tud eléggé hálás lenni, hogy az albérletben cevaplusz van, bár a teszkóban az érdekelte a legkevésbé, hogy milyen gurigacsomagot vegyenek, mikor megint volt bőrkabát 9000-ért, és éppen a havi kiadásokat csoportosította át (diákhitel megint elmarad) és a sör is ott van, már csak két folyosóval arrébb.

Az igazi otthon az a hely, ahol meleg, békesség és wc-ben bulvárlap van.