Mostanában a szokásosnál is kevesebbet gyújtok rá (az elmúlt pár nap kivételével), ennek megfelelően nőtt viszont az otthon felhalmozódó majdnem teli cigisdobozok száma. Ha keveset gyújtasz rá, akkor soha nincs nálad cigi. A legtöbbször kérni sem tudsz. Tök mindegy, mert a következő helyzetekben AKKOR ÉS OTT MUSZÁJ az arcomba tolni egy szálat, ha nem tud adni senki, veszek.

Amikor cigizni kell:

1. este, a városban kódorogva

2. bogrács fölött, száj szélére harapva, húsz liter pörköltöt keverve

3. állásinterjú után

4. ha iszom

5. szakításkor, arra készülve, utána hónapokig

6. a legszarabb napokon, amikor esik és az egész világ ellenem van

7. ha semmi dolgom nincs és mindent elintéztem és a nap is süt

8. A máltai sólyom vagy a Casablanca megnézésekor

9. a strandon, 32 fokban, még vizesen, törölközőre lefeküdve, filtert átáztatva, hasonfekve körülnézve

 

10. tegnap, amikor a főnökömet  - a tegnapelőtti, immáron negyedszeri, higgadtan elővezetett és megcáfolhatatlan észérvekekkel megtámogatott, ám ígérete ellenére (még ma visszatérünk erre) eredménytelen bértárgyalás után - határozottan megzsaroltam, és megfenyegettem.

Ha nem jöttem volna ki az utolsó mondatból...