harminc

Holnap esküvőre megyünk. Ezt Szeplős közölte ma reggel velem, és én így ma reggel csaptam a homlokomra, hogy basszus, ma péntek van, és, HOLNAP szombat és esküvő.
Ez két dolgot jelent:
1: a nadrág-project is fuccsba ment
2: ma kurva hosszú napom lesz

 

A nadrág-project

 

Háááát, ünneplős szerkó tekintetében kicsit olyan apáink féle makkos magyar vagyok: az anyád vagy a feleséged, vagy akárki, aki irányít és terelget téged az élet számodra érthetetlen és haszontalan területein elvisz téged öltönyt venni. A helyszín lehet a piaci szabó, vagy valami akciót hirdető öltönyház, amelynek címkéje oda lesz hegesztve a zakó kézelőjére (így hívják? Tudjátok az a műmandzsettás rész, ahol azok a semmire nem való gombok fityegnek), hogy minden szembejövőnek a szemébe ordítsa, amíg csak élsz (mert az az öltöny meglesz addig, az biztos), hogy konfekciót hordasz. Nem mintha ez amúgy kérdéses lenne. Ennyit tehát Az öltönyről. Persze nem 1992-őt írunk már, nem azt akarom mondani, hogy kizárólag lila öltönyben és tényleg makkosban jár a magyar a fontosabb napokon, de hiába lesz a divatnak megfelelően egysoros, háromrészes vagy felhajtás nélküli, vagy félgalléros, vagy akármilyen az öltöny, szinte biztosra mondom, hogy ha nem napi kellék, akkor ott fogsz állni egy nap a gardrób előtt a minimum öt évvel korábban vásárolt remekművet méregetve. És nem lesz jó rád.

 

Nem, nem csak öltöny létezik, meg különben is ki az a lúzer aki még öltönyben jár esküvőre, vagy színházba, kérdezem én, és előveszem a Smith gatyámat, amit még akkor vettem, amikor azt hittem, hogy karrierista lesz a stílusom. Ez csekély három éve volt.

Nem jó rám.

 

Itt van ez a nyomorult esküvő egy hét múlva, van két olyan nadrágom, amibe nem férek bele, de rohadjak meg, ha megint veszek egyet, hogy aztán ne hordjam azután egyszer sem! Elkezdtem futni a héten és nem enni vacsorát, és egyáltalán – mindenből jóval kevesebbet fogyasztani.

 

Idáig háromszor futottam meg a margitszigeti kört, ötször nem vacsiztam. Hát mit mondjak? Csodák nincsenek.  

 

 

Ma kurvára hosszú napom lesz

 

Mert tegnap este reggel kilenctől este nyolcig multiztam. Mert  ebből kb. hat óra három nyelven folytatott válságmeeting volt (másmilyen nincs is mostanában, krízis van a részlegen). Mert az utolsó két óra beszélgetés köztem és a főnököm között történt, az asztalon az igen sokkolóan alakult augusztusi bérem kicsit már megviselt papírja feküdt.

Én azt mondtam, hogy ez egy rossz vicc, ő azt mondta, hogy igazam van, majd ezt sokszor és másképpen is elismételtük és ezek után  kicsit másról is beszélgettünk. Helyzet, kilátás, jövő, múlt és sok miért és hogyan.

E férfias beszélgetés gyakorlati hasznát majd meglátjuk. Ezek után azonban nem volt kedvem hazamenni, főleg, hogy Szeplőst három hónapon belül harmadszor vitte vacsorázni a helyi management meg az ügyfél management. Iszonyatosan jókat eszik. Bahh.

Telefon elő, és felhívtam az egyik kollégámat, hogy akkor Mester utca húsz perc múlva.

 

Az eredmény négy sör, három cigi, most másnap, végtelen nyolc óra szenvedés, és utána nadrágvásárlás.