Kurva csendes a hétvége. "Dolgozom", azaz ülök és háromszor-négyszer körbeklikkelem a könyvjelzőzött linkeket, néha ránézek a multis "todo" listámra, félig megcsinálok valamit, majd megint kényszeres netezés.

A hivatkozókon keresztül lenyomozom két kommentelőmet, ahonnan kiderül, hogy az egyik nagyon is ismeri az általam néha fellapozott blogot és pont ugyanolyan stílusban is ír, mint az a blog, amit néha fellapozok, ami nagyon tetszik, sőt az egyik bejegyzésemet belinkelte a blogja oldalában. Kiderül az is, hogy a másik lenyomozott kitett egy általam betett verset ill. egy képet hozzá. Illetve engem is az ajánlójába. Köszönöm.

(Megjegyzés: tettem volna egy kommentet az álcanevekhez, de nem működik a link. Vagy én vagyok béna szokás szerint. Szóval klisés, nem klisés, ez egy muszáj-dolog. Nem biztos, hogy örülne az illető, ha hétfő reggel azzal várnák a munkahelyén, hogy figyelj már, írnak rólad a neten! Mondjuk ennek előfeltétele az, hogy olvassák az oldalt. De hát mi itt "fenn" valamiért nem naplót írunk otthon...

Szépnevű egyébként meg tényleg a legszebb nevű lány, akivel valaha találkoztam. Vezetéknév, keresztnév, így együtt. Mondták, szerintem mondják neki mind a mai napig jó sokszor. Természetesen nem csak a neve szép. Kívül-belül az.)

Belegondolni azért elég furcsa. Zolivagyok, mint összekötő kapocs, én linkelek rá, ő megemlített engem, engem megemlítenek máshol, én megemlítek mást és Zolit, és az "ismerős ismerőse" be van linkelve újra Zolinál. A végén még tényleg működni fog ez ez az azért kell regisztráni a kommenteléshez, hogy létrejöjjön egy blogközösség c. marhaság.

Olvasgatom is magamat, mert kurvára tetszek magamnak, és elnyúlt félmosollyal nyugtázom, hogy nézd, milyen jól írok mán. Hiúság, az van.

Tizenikszedik újrapróbálkozásra végre lejátsza az indavideo hogyan lesz Gyurta Dani világbajnok és kicsit elönt a mi-vagyunk-a-császárok életérzés, meg eszembejut, hogyan izgultam végig Darnyi meg Egér összes pancsolását Vitrayval.

Meg ez a Gyurta fiú egész jól fel van gyúrva, lehet úsznom kellene, mert ha visszaolvas az ember saját magába, akkor sajnos szembesül olyan dolgokkal, hogy tuttihétszentségezerszázalékhogylefogyokharmincadkszületésnapomra.

Eszembe jut az is, hogy úgy járok majd ezzel a "30" névvel, mint az ezredfordulón az sok béna KFT az ilyen nevekkel, hogy:

Mit fogok csinálni jövő márciusban? Átnevezem a blogot 31-nek?? Nyilván marad 30. Ami önmagában szerintem nem egy rossz név. Főleg, azután a nagy bénulás, meg fagyás után, hogy akkor most mi legyen neve ennek a hacacárénak. Olyan ez, mint amikor a CV online-on, vagy mit tudom én milyen oldalon nagy nehezen feltöltöd az önéletrajzod, és aztán "bekérdik", hogy írj pár már szót magadról. ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ.

Ott ültem rágörcsölt ujjakkal a billentyűzet felett és próbáltam marha kreativ és egyéni címet adni a blogomnak. Aztán mivel éppen az volt az aktuális bajom, hogy mekkora egy pöcs vagyok és ráadául 30 is, hát...