Micsoda este. Az olyan filmekre emlékeztetett, amikor kb. harminchatezer dolog történik valakivel nyolc óra alatt. Ellopják az autóját, megtalálja, hulla van benne, elmegy bulizni, mert fel akar szedni egy lányt, később üldözik, majd esetleg újra találkozik a lánnyal, és még egy teljesen más dolgot is megold közben, és még mindig ugyanaznap éjszaka van. Tudjátok.

Ugyan én akkor még nem tudtam, de ideklikkolt 87 ember, akik közül 86-ot tényleg soha életemben nem láttam és olvasták az én személyes hülyeségeimet. Páran még megjegyzést, kommentárt is fűztek az olvasottakhoz. Soha nem hittem volna, hogy lesz ilyen.

Éppen még féllábbal a cégnél kaptam el Zoli posztját, hogy hoppá, ígéretéhez híven, tényleg promózott, de nem is akárhogy, onnan meg rohantunk Szeplőssel Jazzék elé, mert éppen vonatoztak Budapest fele, hogy megbeszéljük hova is megyünk Horvátországban pontosan?

 

Kitérő: Jazz tényleg az Eiffel-torony tetején, pontosabban a második szinten kérte meg barátnője kezét. „Kicsim, hoztam neked valamit.” és térdre le. Állítólag nem sírt senki, de én egy szavukat sem hiszem.

Aznap este Párizsban aludtak, és mivel pont aznap este Jazz nem akart a kocsiban aludni, kerestek hostelt. A vége az lett, hogy a nyolcadikban azért volt hely, három ázsiai menekült mellett egy teremben. Hát az ilyen lánykérést azért nem felejti el az ember, lesz mit mesélni negyven évig :)

 

Pontosan Baska Vodába megyünk, de ez sokkal később derült ki, én addig teljes ideglázban próbáltam sunnyogva bejelentkezni a mailcímemre, meg a blog.hu-ba, de csak annyit sikerült órák alatt elérnem, hogy láttam, van komment. Később be is tudtam azokat engedni. Közben Auchan, sör és sangria, valamint szendvicshozzávaló beszerzés, fejfájás, izzadás, görcsölés, amit meg is jegyeztek, hogy lazítsak már. Ja, könnyű nekik, tópartról érkeztek, fütttyörészve, barnán, extrém-boldogan. Mi, és főleg én, meg kilenc óra idegbaj után, futkosva, fáradtan.

Bennem ráadásul zakatolt, hogy most megy el a gyorsvonat mellettem, én meg lemaradok róla.  

Szendvicskészítés, Googlemapozás, utánaolvasás, sztorizás.

Azért derekasan viseltük/viseltem. Egy sör és két cigi után a görcsölés is szinte megszűnt, és még a blogponthura és az inboxomba is bejutottam újra, ha csak pár percre is.

 

Muszáj vagyok elárulni, hogy a görcs teljesen csak ma reggel szűnt meg. Érteni fogja mindenki. Így, együtt azért nem volt kevés.