Ez annyit okoz itt a képernyő előtt, a végponton, hogy mivel nyilvánvalóan nem firefox a támogatott böngésző, így nincs firefox. Természetesen automatikusan a kék-narancssárga ikonra bögsz, és csak a jojózás alatt csapsz a homlokodra, hogy basszus, amit kapni fogsz az csak a „A kapcsolodás sikertelen” üzenet lesz.

Kell egy hónap, mire fű alatt hozzájutsz az új beállításokhoz.

 

Addig is van viszont a hatos internet explorer, mert az támogatott. Arra is van belőve minden intraoldal. Valahol valaki úgy véli, hogy a hatos internet explorerrel bizonyára biztonságos kimenni a netre. Legalább hetes vagy nyolcas internet explorer? Ugyan kérem, ne komolytalankodjunk!

 

Tehát van egy ezredvégi retróhangulatú böngészőnk. Így élünk mi, errefelé.

 

A legnagyobb baj az, hogy a vállalati hülyeség kollektív létforma. A hozzá nem értés jeleit látom mindenhol, ha körbe és magamba nézek. (Na jó, nem. Oda nem nézek.) A hülyeség itt van a mikroszinten is. (Ha mégis nézem magamat, akkor elsőre az jut eszembe, hogy én az  a tipusú hülye vagyok, aki http proxyval valamint feketedobozzal ellenőrzött hálózaton írja a blogját :) )

 

Jelesül:

 

 

A: 

A kitöltendő nyomtatványok egy szigorúan őrzött fénymásolat alapján készülnek.

Ha a szigorúan őrzött fénymásolat elveszik, a fénymásolat fénymásolata lesz a szigorúan őrzött fénymásolat.

A kitöltendő felület így csúszik lassan a baloldali margó irányába, az oldalvonalak már régen nem látszanak. A formanyomtatványok egyre világosabbak, mert a fénymásoló öregszik, és a Kolléga, Aki Nem Tud Excel File-t Készíteni az általában egyúttal egy Kolléga, Aki Nem Ért A Fénymásolóhoz, tehát nem tudja, hogyan is lehetne ezt a problémát „temporaly” orvosolni.

 

B:

Nem tudja elrejteni a ritkán használt mezőket, ezért  őrülten ütögeti a jobbra, balra nyilakat a billentyűzeten/görgeti az egeret, míg a kívánt celláig ér.

Súlyosabb az eset, ha nem tudja, nem ismeri fel, hogy lehet görgetni a file-ban, és „megkérdezi”, hogy „nincs is ilyen rubrika”.

 

C:

Képlettelenség: a képletek és alkalmazásuk egy – számára - soha fel nem fedezett terület az excelben, ezért a linkelések helyett manuálisan írja be mind az ötszáz mezőbe az értékeket.

 

D:

Nem tudja átállítani a kinyomtatandó oldal(ak) beállítását a „page setup”-ban. Gondolok itt elsődlegesen a fekvő (landscape) álló (portrait) orientációra. Így keletkeznek az öt oldalú statisztikák, melynek lapjai egymás mellé vannak cellukszozva. Legrosszab esetben ez ki van téve az üzenőfalra.

 

 

 

A:

Lélekben egy, gyakorlatban  kétoldalas nyomtatványok: ezeknek akkor örülsz igazán, mikor egyszerre ötvenet-hatvanat vagy kénytelen átnézni, egyenként forgatva a lapokat, hogy vajon melyik oldala lehet kitöltve.

 

B:

Tréninganyagok: 42*100 oldal nem szortírozva. Önmagáért beszél.

 

 

 

A:

Nem találja a céges outlook alap címlistájában a partnercég kapcsolattartójának az emailcímét. Ezért tőled kéri el, és méltatlankodva meséli közben, hogy milyen vacak ez az outlook.

 

B:

Mástól lop aláírást és minden alkalommal beteszi a levél aljára. Lebukni nem csak azért bukik le, mert őt a változatosság gyönyörködteti, és egy-két havonta más aláírását nyúlja le. Hanem azért, mert a skype elérhetőséget és telefonszámot nem minden esetben írja át/ tudja átírni.

 

 

 

A:

... és mástól lop a gyakran kiküldendő levelekhez szöveget. Teszi ezt úgy, hogy a lopott szöveg más színű:

 

 

Vagy nem is javítja az aláírást, mittudomén:

 

Regards,

 

 

 

Ha az eredetileg késve küldött emailből úgy ollózza ki a szöveget, hogy benne marad a bocsánatkérés.

 

 

 

Aztán vannak az egyéb tipizálható tulajdonságok. Elvileg nem ide tartoznak, de elférnek, ha már eszembe jutottak.

 

 

 

A:

Éjjel 22:35-kor még kiküld egy NAGYON FONTOS levelet, amin mindenki rajta van CC-ben (CC-ben, imádom ezt a szótJ )

 

B:

Napi tizenórákat dolgozik és ezt hangoztatja. Általában sóhajt, és „kivan”. Ám, ha te bármilyen random időpontban leugrasz a „kisboltba” ő mindig lenn van, mivelhogy napi egy-másfédoboznyi időt cigizik és dumál el „odalenn”.

 

 

 

Minden könnyű fizikai munkához ért és ezt szereti megmutatni is: játszi könnyedséggel nyitja ki például a fénymásolós papír kartondobozokat (amiket szintén ő segített felhozni hátsó bejárattól.) Ugyanígy ért a számítógépek ”bemadzagolásához”, egyszerűbb szoftveres problémákhoz, és természetesen minden bulin szervező. Csúnyán kihasználják.

 

 

 

Nevének kezdőbetűivel megjelölt műanyag Tupperware vagy Curver dobozokban hozza a tegnap megfőzött ebédet. Mindenki irigyli és ő szívesen ad kostolót, mert szereti hallani, hogy ő jobbat eszik bárkinél/hogy milyen jól főz. Évente párszor süteményt osztogat.

 

 

 

A:

Norbitól akkor sem rendelt, amikor az a csúcson volt, csakis az Egészségkonyhától (mert extra trend- és stílusérzékeny), vagy csak salátát vesz valahol.

 

B:

Napközben eljár egy órát futni a közeli edzőterembe.

 

 

 

Biciklivel érkezik, izzadt, erre büszke, és így ül le dolgozni. Természetesen „Bringázz a munkába” nadrágszűkítővel védi a zsebes nadrágját.  

 

 

 

Akkor is tweedzakóban és ingben nyomja, ha nincs a cégnek „dress code”-ja. Mindenkivel jóban van, és mindenkivel beszélget. Általában nem túj jó hatékonysággal dolgozik. Előbb-utóbb kinevezik.

 

 

 

Férje/családja gazdag. Valamiért „dolgozik”, valamiért pont ott „dolgozik”, ahol te dolgozol.

SOHA nem túlórázik, SOHA nem teszi oda magát nagyon. A jófejebbje viszont a saját munkáját azért elvégzi.

Hétvégén a cég elől viszik egyenesen a nyaralóba. Ezért utálod. A házibulik általában nála vannak. A házáért is utálod.

 

 

Hát így első lendületből ennyi.