Ugrás a tartalomhoz
jún. 22. 2009

Hasmars

Ilyen béna is csak én lehetek.

A sztori ott kezdődik, hogy múlt hétfőn elkaptam a lehető legszuperebb betegséget, ami létezik. Egész nap ki voltam ütve, ez annyira azért nem volt olyan hujdejó, estére sikerült egy 37.9-et mérnem. Ez az a tipusú láz, amikor tulajdonképpen erőt vesz rajtad a félelem, hogy lehet, hogy nem mész holnap dolgozni...Rettenetes.

Nagy nehezen kitaláltam a dokim rendelési idejét. kedden 16-20. Király, egész nap hevere!!

És tényleg az lett, olyannyira, hogy mire a a doki elé kerültem, konkrétan SEMMI bajom nem volt, reggel is éppen hogy csak produkáltam  egy hőemelkedést. Azért egy aznapi táppénzest össze kellett hozni, hát elmondtam, hogy láz tegnap este, bla-bla-bla, meg hozzátettem, hogy volt egy nagyon enyhe hasmenésem, hogy legyen mire ráharapnia. Ez meg is történt, volt kis hastapi, utána hosszú kézmosás, majd mondta, hogy valószínűleg ilyen vírusos megbetegedés!! Oké. Három nap táppénz? Hát hogy a picsába ne?!

Két napig bringáztam, olvastam, illetve Szeplős lecsúsztatott egy napot, hát elmentünk a pünkösdfürdői strandra. Nem volt egy kifejezetten nagy élmény, főleg 1300 Ft-ért, de azért jó volt. És ennyibe kerülnek manapság a strandbelépők. illetve errefelé ez az alja.

Pénteken álltam újra be sorba, és aznap reggel értelmet nyert a mondás, miszerint ne fesd a falra... Onnantól egészen tegnap estéig úgy ment át rajtam minden, mint... ja, hát mint fos a libán.

Olyan gyenge voltam, hogy egy hangyát nem tudtam volna megölni, ittam a normaflore-t, amire egészen idáig azt hittem, hogy az hüvelybe való. Ittam smectának becézett malterkeveréket, ittam teát, meg teát, meg teát, meg teát. És azok a feledhetetlen főtt krumpli adagok!!

Ehh, olyan vagyok ebben a tb-csalásban meg az ilyen jellegű svindlikben, mint kurva jámbor életben.

 

 

süti beállítások módosítása