Nem irigylem a piperecikk gyártókat, azokat sem, akiknek az a dolguk, hogy ezeket a holmikat reklámozzák, eladják, kelendőbbé tegyék valahogy. A cég kijön egy termékkel, ami adott ideig sikeres, aztán a mélyen tisztelt fogyasztói társadalom kurvára ráun, mást akar, újat, szebbet, csillogóbbat. Ezt nevelték belénk, ettől pörög a rendszer, hogy hová, azt viszont pontosan nem tudjuk.

Hol mosunk már fogat 10-20 évig Kolynos fogkrémmel? Sehol. Van helyette x darab bejáratott fogkrémmárka, amelyek évek óta azon a kényszerpályán mozognak, hogy pár havonta egymást és önmagukat múlják felül kenőcs-névadásban: total, extreme, pro, plus, na meg a számok: 6-7-8-12-24. Minden van, és mindig minden mindenben több, mint az előző termék. Ez tök ugyanaz, mint a borotvabiznisz, amiben egy ideig lehet csinálni, hogy a harminc-évig-jó-volt egy penge helyett kettőt, majd hármat, majd négyet, majd ötöt adnak, sőt, tenisz- vagy golflabdával ütik ki a kezünkből  ugyanazon márka elavultnak kikiáltott darabját, de azért jól látszik, hogy amennyiben az egyre szélesebb állkapcsú reklámarcokban gondolkodó gyártók ezen az úton maradnak, akkor előbb-utóbb végtelen számú penge lesz a borotvában, amit azonban már nemes egyszerűséggel csak csiszolópapírnak hívnak.

A gyártóknak fingjuk nincs merre kellene hova tovább, de valamerre muszáj, bármennyire izzadságszagú a történet. Vagy pont nem az.

Mert vegyük a 72 órás izzadásgátlót! (Igen, tényleg ez volt az átkötés, bocsánat.) Elkezdtük úgy, hogy egyáltalán fújjunk valamit, én is valahol itt, a halálos dezodorfelhők fürdőszobai és öltözőbeli torokra lélegzésénél kapcsolódtam be a történetbe. Még hallottam a legendákat a 8x4-ről meg a Krasznaja Moszkváról, de  nekünk ott volt már a "zöld" Axe.  (A lányoknak meg a nem tudom mi, de az biztos, hogy  Magyarországon akkoriban az összes ivarérett, heteroszexuális  hímnemű lakosnak a Moschus parfümtől állt a fasza...)

Aztán már rögtön jött tulajdonképpen minden, amit ma ismerünk: az Old Spice, Az Avon, Adidas, a Nivea, a Gillette, meg a többi. Volt golyós,  fújós, spriccnis, meg stick, ami tulajdonképpen kicsavarozható szappan, és nagyon húzza a hónaljszőrt.

(A szőr nyilván lerágott csont, de hónaljügyben kikerülhetetlen, hát legyen, ideteszem a magamét: Vannak a meghagyók és a nem meghagyók. Ez rendben van. De én idén  olyat is láttam, hogy fazonra van hagyva a férfiaknak, akik persze olaszok. Na de most, azért ki nem dobna hátast attól, hogy az olaszok még a hónaljszőrből is divatot tudnak csinálni? Ápolták bazmeg. Ápolták a hónaljszőrt. Vágták, hogy csak egy kis kontrasztot adjon a barna bőrnek. Elképesztő, habár nekem mindegy, részemről úgy döntöttem, hogy ez megint csak egy viharpohár a bilivízben, letolom aztán jól van. Ha buzi, ha olasz, sehol nem érdekel.)

A szőr ment, a szorongás maradt,  ha valaki, akkor én aztán értettem, hogy miért kell mindig erősebb cucc a piacra: azért mert az addigiak lószart nem értek. Nekem semmi nem használt igazán, éppen ezért váltottam újra és újra, meglehetősen alaposan feltérképeztem a kínálatot.

És a végén csak egyetlen egy dolgot nem értettem, sőt, a jelenség némi aggodalommal töltött el. Nevezetesen az, hogy miért az órák számának emelésével hangsúlyozzák azt, hogy az adott izzadásgátló termék bitang hatékony egy szer?

1: Azért, mert úgy gondolják, hogy azért vagyok/leszek büdös, mert nem fürdök két-három napig, ergo szerintük igénytelen férfihulladék vagyok,

2: vagy pont ez nekik a természetes tisztálkodási ciklus?? Mert azért nem mindegy.

3: Ha volt először 24 órás izzadásgátlás, majd lett 48, még később 72 órásra ígért védelem, akkor majd lesz valamikor 96 vagy akár 168 óra is? Azért abba szerintem már a beleszólna minden háromtól hat betűsig terjedő titkos, de nagyon hatalmas társaság, mert az mégsem lehet, hogy a kozmetikumipar csak úgy félig megoldja a bolygó éppen eszkalálodó édesvízkészlet-gondját.

Nekem teljesen megfelelne, hogy az izzadásgátlóm maximum 24 órára beragaszt mirigyileg, de addig nagyon. Azért egy nap elteltével még magamnak is elnézem, bocs szagolom, hogy emberesebben pállok, ami egyébként kiváló jelzés arra, hogy ideje fürödni, akárhol, akárhogyan.

Nekiállhatunk vitatkozni, hogy valóban kell-e naponta fürödni, de én nem szeretnék ebbe belemenni: maradjunk annyiban, hogy SZERETEM a vizet. Vagy, ahogy az egyik nagyon közeli rokonom fogalmazta egy-két kövérebb vízszámla kézbevételekor: mert én imádom fél óráig áztatni a faszomat. A kifejezés pontatlansága egyébként jó jelzi annak negatív érzelmekkel való töltöttségét, ugyanis nem áztattam, hanem legfeljebb locsoltam, lévén, hogy zuhanyozni szeretek, nem pancsolni.

Az izzadásgátlásra visszatérve itt van az is, hogy én nagyon nem akarnám valóban 72 órán keresztül hatékony vegyszerrel bekenni magam, nem azért, mert szeretem a  vizet pazarolni, hanem mert az nagyon durva lehet. "Ezekre" ugyan ráírva rá van, hogy "72 hours", de egy számonkérősebb/meetingelősebb/ihletettebb/sportosabb napon már simán érzem, hogy az ostromlók rést ütöttek a védelmen. És ez így van jól, illetve esetleg tényleg kibírhatná estig, de annál ne tovább.

72 órán át nem izzadni hónaljból? Perverz gondolat.