Félrészegen már hajlamosak vagyunk  könnyíteni a fizikán.

Hogy egyből szituációba helyezzem a főhősünket, jelzem, hogy a történetben éppen egy laza mosogatópózban állnék oda a piszoár elé - ha mosogatok, akkor mindig betámasztom a fejem a a kagyló feletti konyhaszekrényhez, hogy azzal is könnyebb legyen az élet ebben a nehéz szituációban, majd komótosan nekiállok a víz a szivacs és minden tányér életfogytiglan tartó egybehabosításának -, de az utolsó pillanatban felfogom, hogy ez nem fog menni, mert akkora marha nagy öböl van előttem, hogy én azt át nem fogom a csípőm és a homlokom közti távolsággal, legfeljebb derékszögbe hajolva, de azt meg mégsem. Marad a laza vízisí pozíció: elől az egyik kéz egy hanyagabb Münchausen-fogással kapaszkodik a kötélbe, a másik oldalt lóg a cigivel; szem flegmán körbenéz, alsó ajak füstöt oldalt srégen felfúj. Mit nekem hullámok.

Valamiért szeretem a vécés matricákat, graffitiket, de ez egy másik fajta kultúrhely, itt ilyesmi nincs, ezért újra a urina- és cigicsikk-szállítmányok kikötőjére fókuszálok. Szép, dizájnos példány, jó nagy szögben fogja a sugarat és világítós reklámos. Nézzük. Önmagát hirdeti, hogy aszongya: Urimat, víz nélküli piszoár. Nincs vízöblítés, ez évente átlagosan 100.000 liter ivóvíz-megtakarítást jelent. Na ne beszélj! Egy az, hogy eleve ki húzza le maga után egy pubban? Nem azért, mert otthon se szokta, hanem mert minimum spicces, de egyre inkább részeg, akkor azért megváltoznak a fontossági sorrendek. Kezet is csak azért mos az ember, hogy legyen mivel sérót igazítania. Kettő az, hogy félrészegen eléggé fogékony az ember agya ilyen kreatív dolgokra, de meglehetősen kötekedő is  ugyanakkor, és én, ahogy ízlelgetem ezt a csodapiszoárt, arra jutok, hogy nem vagyok biztos benne, hogy végeredményben az emberiség jól jön ki abból, hogy a víz nélküli piszoár a víz nélküliségét reklámozza - világítással. Mert az meg áram. Az meg atom, szén, meg ki tudja mi és honnan jön. Vajon melyik kerül többe? Az, hogy minden pöcsöt megvilágítanak hugyozás közben, vagy az, ha vízzel hígítják az ammóniát? Melyik a károsabb?

 
Alapvetően ugyanilyen a műanyag szemeteszacskó esete. Amikor először elérhető lett a szemeteszsák, egyből vetetni akartam anyámékkal, mert az mekkora királyság, olyan mint az amerikai filmekben. Ők azzal érveltek, hogy azért nem veszünk, mert káros, ami égbekiáltóan átlátszó hazugság volt, hiszen a kilencvenes évek elején-közepén még fel sem találták Magyarországon az alulról szerveződő környezetvédelmet, de szerintem az intézményesítettet sem nagyon. Egyszerűen nem akartak szemeteszacskóra költeni, pedig mennyivel kúlabb lett volna nem a vödörrel lejárni a ház előtti konténerhez, hanem csak elmenet belekúrni a műanyagzsákot? Így, utólag belegondolva, komolyan nem tudom eldönteni, hogy melyik megoldás a jobb? Mi egy darab újságpapírral béleltük ki a vödör alját, ami részben befogta az oldalát is, de azért messze nem volt az hermetikus lezárás, ergo majd mindegyik alkalom után ki kellett mosni szemetest. Vízpazarlás a műanyag ellenében.

Valahol itt eszembe jut Zoli egykori szárazföldi médiahekkje, hogy végeredményben az sem zöld, ami zöld, az is káros, ami nem káros. ("vajon a Kínában gyártott bicikli hogyan került, mondjuk Magyarországra? Bizony, nem a saját két kerekén! Amikor valaki átveszi az elméletileg nulla kilométeres kerékpárját, az valójában már több ezer kilométer utazáson van túl, nagyobb mértékben terhelve a környezetet, mint egy városi autós egy év alatt. Erre a biciklire ül fel aztán a magát zöldnek hirdető városi kerékpáros, és innen közli az autósokkal, hogy ő környezetbarát.")

Ha komolyan vesszük - és két sör egy pálinka után miért ne vennénk akármit is komolyan -, akkor megállapíthatjuk, hogy nem is olyan könnyű zöldnek lenni, mert kiderül, hogy ami zöldnek tűnik az máshonnan nézve nem is zöld - megjegyzem, ez az este előrehaladtával valószínűleg egyre inkább így lesz.

Ha kinyomtatom száz példányban a két oldalas tudnivalót az őserdőirtás, de ha ezt a számítógép előtt olvassák el ugyanazt a wördben az vajon mennyi plusz áram, hő és elektroszmog? Vagy az most nem számít? Hűű baszki, nem tudom magamat követni.

De mindegy, biztos, hogy nehéz, mert ami egyértelműen green, pölö a kétoldalas papírfelhasználás a standard irodai egyoldalas helyett, az kurva nehéz, meg nyűgös. És amikor az egyik legújabb generációs (értsd: sport, alig alkohol, egészséges élet) legkülföldibb kolléga spontán meghirdeti ezt az akciót, nem tudom elképzelni, ahogy nekiállunk a kukára ítélt többtonnányi egyoldalas, összefűzött, összekapcsolt dokumentumokat szétkapcsozni. Azt sem, hogy re-using során nem tévedünk el bennük a napi idegbajtól figyelmetlenül, amikor is úgy megfordítjuk, hogy észre sem vesszük. Amikor meg ránézünk, akkor meg mi ez a szar! felkiáltással és kifejezetten nem green feltételes reflexszel már megy is a (szemeteszacskóval bélelt) kosárba -oldalról, egy kézzel, oda sem nézve, csont nélkül.

  - Ja, hát ez ilyen - nyomok még egy bölcsességet a végére. Elpöccintem a cigit az öbölbe, kirázom, aztán megyek vissza a többiekhez abban a biztos tudatban, hogy ebből ma még tuti világmegváltás lesz.