(Dolgok, amiket nem értek a munkahelyemen, de soha nem mertem megkérdezni.)

1. Hogy vehetünk olyan embereket fel, mint például a Baltaarcú Cigiszagú Arcbabeszélő?

2. (talán így:) Hogy lehet olyan HR-esünk, aki a kövektező beszélgetést folytatta le telefonon:
-T-Mobile? Igen, igen. IGEN? És mit kell csinálnom? Ahha. Ahha. Várjon egy picit, kell papír meg ceruza!
Ceruza, papír, írni kezd.
- Három káááártyáááát...És az mindegy, hogy milyet? Ahha. Összesen akkor 15.000 Ft értékben. És csak vissza kell hívnom és be kell diktálnom? Fél órám? Remélem meg tudom csinálni, köszönöm szépen!
Telefon letesz, hozzámfordul, lelkesen csiripel:
-Képzeld ha veszek három feltöltőkártyát, akkor nyerhetek 6.000.000 Ft-ot!
Én az agyam eldobom.
-Gondoltál arra, hogy ez átvágás?
-Ahaa, neeeem! Felhívom a barátomat!

3. a. Ezt a bevezetőt azért már ellőttem párszor, de kénytelen vagyok így kezdeni, nem önfényezésből, pusztán a döbbenetes értetlenkedésem okán: itt zömmel több nyelven beszélő értelmiségi vagy annak készülő fiatalemberek és lányok dolgoznak. És ha ez így van, akkor miért vannak végigkenve takonnyal a piszoár környéki csempék. Komolyan, tiszta fika a fal.

     b. És ha már az, akkor miért nincs SOHA letakarítva? Sok-sok hónapja így néz ki a wc. Tényleg egyetlen egyszer sem volt még letakarítva a csempe, a fal odabenn???
Ha még egy ideig  ottmaradnak a kis kiszáradt gombócok, elnevezem őket.

4. Pisában állni bezzeg nem akar senki. De a magyaroknak és a németeknek ezek szerint kollektíven nincsenek ilyen jellegű gondjaik?