Nem vagyok boros. Úgy gondolom a borosság egyfajta előfeltétele annak, hogy valaki szeresse a fröccsöt. A fröccsöt eleve kamaszként - jó későn - helyeztem el egyáltalán valahová. Már kamaszként is lepukkant srácok mondtak olyanokat, hogy mennek fröccsözni, meg, hogy megittak húsz fröccsöt. Egy-két ilyen arccal azért eljutottunk egy félhaveri státuszig, és mert kutyával étel a barátság feltétele, embernél meg alkohol, hát megkérdezték, hogy megyek-e, megyünk-e velük. Ekkor beindult a kamaszagy szocializációs környezetre oly nagyon érzékeny része és felmérte a helyzetet: barna, puhadobozos szofi, vagy szimfónia, buta, de már vörös arc, szar cuccok, még egy Cassuci farmer sem, semmi. Az invitálás olyan helyre szólt, mint "Faló", "Hosszúlépés", "Gomba", esetleg valamilyen előtagú -Ételbár, vagy női névvel rendelkező kocsma (Ibolya)
Megy a halál.
És innen a fröccs is ment a süllyesztőbe.
Apám melós ember volt, melós ruhában járt, és miután agyondolgozta magát, biciklivel és kerülővel jött haza, vagy ha - már jóval későbbi időkben - egy Mazda melósfurgonnal hozták, és kitették a ház előtt, akkor vagy visszafordult egy körre, vagy túl sokáig volt lenn a kerékpártárolóban. Nagyanyáméknál, "otthon", katonai surranóban közlekedett, és mindig kiment a szőlőbe. Nagyon ivott. Ivott a nagyapám is.
A "bor" fogalma épült be a tudatomba, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor "az a kurva bor", pedig apám MINDIG fröccsöt ivott. Igaz, csak megzizzentette szódával, de akkor is. De hát nekem az a kurva bor volt, nem fröccs.
Évekkel ezelőtt azonban úgy vélem elkaptam egy divat születésének a pillanatát. Akkori barátnőmet meghívták szalonnasütésre. Minden rendben is ment, megérkeztünk Gödre, ismerkedés, jóoldal mutatás, ilyenek. Közben mértem fel a helyzetet, hogy miért is nem fogom jól érezni itt magam, ki a dominánsabb és/vagy gazdagabb pasi, ki mennyire ismeri jól a másikat, melyik jó csajt nem fog szabad lenni folyamatosan bámulni, az én csajom melyik pasival van túl jóban, stb. A tényezőket sikerült elég hamar egy imponálóan nagy ford mondeo kombival megérkező srácra szűkítenem, aki négy percen belül megvett engem kilóra, kenyérre kent és az est további részére valami hihetetlen társasági (nem akartam megint a szocializációs szót elővenni) érzékenységgel úgy "zavart" a helyemre, hogy ebben semmi sértőt vagy kivetnivalót nem találtam. Foglalkozott velem amennyit kellett, udvarias volt, hagyott a barátnőmmel, ha kellett, hagyott kicsit, de sokat nem, érvényesülni. Zseniális volt.
Ott kezdte, hogy elhívott a Zwack borház feliratú céges kocsijához és együtt kipakoltuk a zwackos piával meghatottsági szintemet messze túlszárnyalóan telepakolt csomagtartót.
Természetesen mindenkinek tudta mit kell tölteni, mivel én új voltam, nekem külön megkérdezte -figyelj!:
..., kérsz ROZÉ FRÖCCSÖT?
Úgy voltam a rozé fröccsel, mint Fábry a lime-mal, hogy két másodperce tudta, hogy létezik, de máris igénye volt rá. (Jó persze, ez a show lényege.) Ott állt a csávó valami zwackos rozéval a kezében, előtte boros pohár, és engem kérdez. Hogy a picsába ne kérnék.
KÉREK!
A csávó ezzel az egy szóval - rozé fröccs - rehabilitálta az egy évtized óta száműzött fröccsöt. Gusztusom támadt a fröccsre, mert végre megfelelő formába rántották, megfelelő nevet adtak neki, és mert egy hiteles valakitől jött az egész. Ennyit a marketing, meg a reklám hatásairól.
Aznap este fröccsöztünk.
Nem mondom, hogy azóta fröccsöt iszom minden nap (sört, nagyon nyáron radlert), de megszerettem és vannak alkalmak, amikor kifejezetten azt szeretnék inni.
És, hogy miért divat? Hát mert végeztem egy nagyon reprezentatív felmérést, azért.
1. Szeplős és sok barátnője, ismerőse szereti a fröccsöt. (Nagy kedvenc lett a Borpiac a Margit-hídnál, mert pince, és mert van benne némi egyetemista-hely szerű báj)
2. Mikor New Jersey-ben voltam Nyomozóék is egyfolytában azt ittak. Kiderült, hogy mostanában fröccsöt isznak fallabda és foci után, esténként, vezetés előtt, buli előtt, csajjal, csaj után.
3. A Belga már mikor megmondta a Borosban, hogy igyál fröccsöt nyáron, de ebbe a borba ne tegyél semmit, ebbe nem kell a szóda
Ennyi elég is. A fröccs újra divat lett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
alfaprimo · http://voidminds.freeblog.hu/ 2009.07.26. 12:44:57
Amúgy én is kezdem megszeretni a fröccsöt. Lehet tényleg trend lesz? :D
kági 2009.07.26. 16:51:15
30 · http://harminc.blog.hu 2009.07.26. 17:54:42
De ugye legalább egymás UTÁN iszod azt a két szamócát?! Ugye?
Intizar 2010.09.25. 18:38:27
Intizar 2010.09.25. 18:40:55
30 · http://harminc.blog.hu 2010.09.25. 19:16:31
Tizenöt-tizenhat éves voltam, kamasz, melyik kamasz az, aki nem a külsőségek alapján ítél?
"Fiatalember", "a mai fiatalok"..ne, ne is mondj semmit. Ennyi elég. Mert tudod, ha úgy gondolod, hogy ismersz és ítéletet mondhatsz felettem, én is ezt teszem.
Ja, és még valami, aki az "életvilágom" szókapcsolattal él, az ne oktasson másokat. Köszi.
Intizar 2010.09.25. 19:23:31
"Ebből ítélhető meg, hogy az illető nem ember" úgy értettem, hogy Ön ebből ítélte meg, hogy a Cassucival nem rendelkező nem ember. Sajnálom, hogy félreérthetően fogalmaztam. Mindennek ellenére maradok hívve
Intizar 2010.09.25. 19:25:37
30 · http://harminc.blog.hu 2010.09.25. 19:35:28
Mindazonáltal ismerje el, hogy igen nehéz szó nélkül megállni azt, ahogy Ön itt az elmúlt órában végigszáguldott a blogom archivumában.
Kicsivel kevesebb beszólás jobban esett volna, de remélem azért legalább segített egy kicsit. Jobb lett? :) (ez itt egy smiley. A fiatalok használják. Ez esetben egy békejobbot jelent.) Ja. és legalább egy poszthoz kommenteljen valami pozitívat.)
Intizar 2010.09.25. 19:39:26
Intizar 2010.09.25. 19:49:54
Persze ez mind utólagos magyarázat. A tény annyi, hogy nem volt a fejemben ilyen gondolat, és ez nem nem érdem, hanem a természetes közegből származik. Azért, talán már ostoba módon, ezt hittem természetesnek.