harminc

Ezt most kiteszem gyorsan, mert Szeplős előbb jött, mint vártam. Nincs kész teljesen, de majd befejezem, vagy nem. Viszont túl sokáig kuss volt a blogon. és én szeretném magamat olvasni már :)

UPDATE: kicsit alakítottam, sokat nem. A gépelési hibáknak legalább annyi. Legalábbis a legtöbbjének.


Nos, megtörtént, és jó volt: Szeplőséknél abszolvált kétszerottalvósos hétvégén vagyok túl, és élek, pedig olyan messze voltam, hogy ott még a gyros is valami egészen mást jelent. Kérlek szépen, ahol én jártam, ott így néz ki a görögtörök doublenemzeti gasztonómiai büszkeség :

Ha azt nézzük, hogy húsvétot is velük töltöttem (azaz ez már immáron a második hétvége volt zsinórban, valamint összesen hetes darab nap a hónapból) és anyuja azt a mondatot, hogy "elmennénk a Hortobágyra" simán úgy értette, hogy ő is jön, akkor eléggé meglepő dolog tőlem, hogy

1: nem kúrtam fel magam izomból és ejtettem kétségbe Szeplőst sértődöttségemmel és kelletlenségemmel

2: sőt, hajlandó voltam jól érezni magam.

A hétvége leginkább arról szólt, hogy - mint apa halálakor - vannak olyan szituációk amikor nekem kell ott lenni, a férfinak lenni, és megoldani. Borzasztóan nem voltam kész akkor erre, azt sem tudtam, mi hány méter...

De most azért megoldottam, igaz ez összehasonlíthatatlanul könnyebb volt. De régen, ha elmentem valakivel haza, az mindig gyerekszerep volt. Az anya megkedvelt, az apa meg csak elviselt, mert egyikkel sem volt egy közös témám sem, lévén, hogy tök analfabéta vagyok minden területen, ami pasis. Se foci, se autó, se műszaki dolgok, se szerelés, semmi. Semmi szakzsargon, semmi duma.

(Hát mi jutna erről eszembe képnek, mint az egyik napirajz:) )

Most is ez lett volna, ha februárban nem történik meg Szeplősékkel, az ami megtörtént. Így viszont én voltam a férfi, hát összeeszkábáltam a halódó otthoni számítógépen egy hangosképes képes chatet, feltöltöttem ablakmosó folyadékkal a kocsit, megszüntettem benne a február óta gazdátlanná lett ütvefúró és tsi c. előadást, és egyik este be is álltam vele  az udvarra, mert kinn lett felejtve a kapu előtt (jelzem, mindezt két igen komoly méretű martin után). Összerámoltam az egyik műhelynek kikiáltott egyik garázsban, talicskáztam elfele a Szeplős által lenyírt füvet,és kipótoltam a kerítést, hogy a kutya ne szökjön már át állandóan a szomszédba.

És ez is jó volt, főleg, hogy nem volt ki előtt leégni, nem volt bennem vizsgadrukk, hogy a jó végén fogom-e meg a kombinátfogót, és stb, stb. Jó volt..ha már így kellett lennie.

Persze amúgy ámblokk rendbe tettük a kertet, volt ásás, kapálás, bokorbab ültetés. Hortobágyra nem mentünk, annyira így azért nem is forszíroztam, elmentünk viszont állatkertbe. Két órát bolyongtunk, lemerítettük csutig a fényképezőgéphez adott elemet, jégkrémeztünk és alaposan el is fáradtunk zárásra, ill a nap végére. Főztünk, de azt állandóan, viszont csak egyszer vásároltunk be :)

Ami azért betett, (mert most nekik ez az időszak van, hogy doszt is muszáj lenni valaminek, ami visszalöki őket abba a kibaszott feneketlen lyukba, szinte pontosan február 4.-hez) az az volt, hogy Szeplős talált a kutya hasán egy nem is akármekkkora daganatot. A kutya egy öreghölgy, kissé fésületlen, viszont rasta, lévén, hogy puli. Pár évvel ezelőtt már volt műtve daganat miatt, azóta köhög és most megint itt van a rák. Ráadásul, Szeplős vette észre, pedig azt a daganatot nem egy héttel ezelőtt hordták össze a hangyák. Se tesója, se az anyja nem köpött még csak a blöki felé sem egy jó ideje...

Persze doki, persze ismerős doki ("pozicíókban" lévő ismerősökből jól el van látva a család), és persze egyből szóba került az altatás. Hát e körül pörögtünk  vgy 12 órát, mert másnap délelőtt épp elkezdtem volna ásni egy gödröt, mikor végképp elakadtunk azon, hogy igen vagy nem, és ott fel is adtam. Merthogy tesója hogy élné meg, mert ő kötődik a kutyához (mondom, Szeplősnek kellett hazamenni Pestről, h kiderüljön a baj, annyira érdekli), meg nyilván az egész egyszerűen egy újabb haláleset lenne a családban.

Szóval néztem Szeplős anyját ásóval a kezemben a hátsó kertben, ahogy teljesen határozatlanná válik ("hát persze, hogy EZT is nekem kell felvállalnom!") és éreztem, ahogy már nem először, egészen egyszerűen rám tolja a dolgot. Nekem itt volt a határ, nehogy még én küzdjek azért, hogy elaltassák a blökit! Meg sem volt rendesen vizsgálva, a doki csak meghallgatni volt hajlandó a tüdejét, aztán közölte, hogy nem élné túl a műtétet. Hát mondtam, VIGYÉTEK EL máshova, legyen megröntgenezve, mondják meg egyértelműen, hogy mi legyen. Persze hajlandó lennék egy nagyobb összegben arra fogadni, hogy ez is le lesz halogatva, mismásolva a végtelenbe.

Szeplős mérges volt, ő altatáspárti volt, megítélésem szerint a legjózanabbul ő látta át a szituációt teljes egészében.

 Az a legrohadtabb az egészben, hogy a kis dög persze eszméletlenül fel volt villanyozva attól, hogy három napon keresztül kinn voltunk a kertben, hogy foglalkozva volt vele. Dögönyöztük, simogattuk, meg egyáltalán: emberek voltak körülötte. Ilyenkor még csak nem is köhögött, de komolyan. Hát így altassuk el..?! Eeejj.... Sose volt kutyám.

Kezd szétcsúszni a sztori, ezért NAGY zárójel:

1. miért van az az időszak,, hogy állandóan muszáj történnie valaminek náluk: tesója tulajdonképpen azóta beteg, hogy az apjuk meghalt. Előtte se volt jól, kapott már igeösszeomlást, mikor a szüleik nagyon feszngették egymást, meg valahogy általában úgy jön ki, hogy neki rosszabb, ő mindig egy kicsit szarabbul van, mint más. Én ebbe már belevetítettem pszichológus énem összes kitalációját, de a végén csak a huginak lett igaza: pneumococcus,az van benne. Valószínűleg az apjától kapta még el és bizony szövődénye is van a dolgoknak: már teljesen ráment a mandulájára, úgy néz ki, ki kell venni. (Maradjunk a száraz sztorinál, az, hogy hugi, hogy adja elő magát, meg, hogy kezeli ezt az egészet már tényleg nem fér bele a posztba.) Képzeljétek el az anyukájukat, mikor meghallotta a dokitól, hogy ugyanaz a baj a lányánál, mint amibe belehalt a férje.

2: a "VIGYÉTEK EL" azért lett kiemelve,mert történt, hogy Szeplősanyu elment "Ervinhez" a fodrászhoz. Amikor visszajött, megkapta szerintem élete legcsúnyább bókját: "De csinos a haja!" (Hát ismerjük el, ez fájóan béna volt.. khhmmm) Erre ő: "na hol van az a martini vagy mi a franc az?! A hűtőben. Kivett két feles poharat és nyakig töltötte majd kezembe nyomta. Akkor néztünk össze Szeplőssel, hogy BAAZZ, mi most pertuzni fogunk. Szeplősanyu azt mondta, hogy már nem bírta. Elhiszem neki... :)

NAGY zárójel bezárva. Poszt lezárva.