harminc

Na, nem értél haza teljesen magadtól mert az Margit-hídnál küldtél  egy sms-t, hogy 17 perc múlva jön busz. Mondtam, akkor várj meg, elmegyek érted. Az alatt a pár perc alatt, míg kiértem a hídfőhöz minimum, hogy három busz jött velem szembe utasokat is szállítva... Te pedig ott álltál incifinci kisegér módjára, egy szál magadban a megállóban, és egyetlen nagy hatalmas bocsánatkérő és "szégyellem magam"-vigyorral csúsztál be a kocsiba, hogy még véletlenül se lehessen rád haragudni. Halkan megkérdezted, hogy láttam-e a buszokat, és nehéz lett volna azt mondani egy szembejövő nem tudom hány tonnás gépjárműre, hogy nem láttam, nemhogy még háromra. Láttam. Te ezek után nagyon-nagyon komolyan megesküdtél, hogy azok a buszok nem a "menetTrend" szerint jöttek, és ezt azért hajlamos voltam elhinni neked.

Hazafele kiderült, hogy a dunakeszin lakó unkatesóddal egész womanpoweresre ittátok magatokat, mert az unokatesó is pasikat hajigált ki pár évre visszamenőleg, és a harmadik - kibeszélt - unokatesó is ilyeneket követett el, és neked is volt mit mesélned, hiszen sok-sok éve nem ültetek már így össze. A womanpowerből egyenesen következett, hogy a kocsiból kiszállva összevesztél a járda melletti sövénnyel. Műsorközvetítésed szerint "atak alá" kerültél, és a sövény belevágott a szemedbe. Azonnali konzultációt hívtál össze, amelyben megállapítást nyert, hogy szerencsére semmi bajod nem történt. Sőt, még a sövénynek volt szerencséje.  Biztos, ami biztos rávágtál még hármat. Ezután azonban odalett a womanpower és hirtelen megjelent a 100 tagú siratózenekar, hogy JAAJ, ne haragudjak, hogy jöttek azok a buszok. JAAJ, én olyan rendes vagyok. JAAJ, sok vót ez a bor. JAAj, a buszok. És messze van a lakás. JAAJ.

Készítettem neked szikkadt kifliből szenyát, azzal a reklámdumával,hogy a szikkadt kifli többet felszív, ezért te nagyon hálás voltál és továbbra is rendes pasasnak tartottál. Pedig csak szikkadt kifli volt otthon. Igaz, lehet, hogy csak magáért a szenyáért voltál hálás.

Később jött a mesefeszt, sőt olvasni is képes lettél volna, amiben azért kételkedtem egy kicsit, de nem került sor rá, mert közölted, hogy te most mégis inkább "elaludol".

JAAJ, forog minden.

Szép álmokat drága Szeplős, nehéz napunk lesz holnap, aludj csak. És Szeplős reggelig békésen aludolt.

Leslie L. Lawrence-nél megint nem tudom ki a gyilkos. De szokás szerint a könyv felénél mindenki egy helyre tart, majd, amikor mindenki hatásosan belép a terembe/szobába, lesz három elképesztő csavar, és egy igen hosszú főhősös mindenre rájövés, elmesélés. Mondom, jó ez kedd este éjféltájt, mi kell ennél több?

Biztos, ami biztos, megnéztem hol van Malawi. Hát nem Szicíliában.

Néha azért jó lenne, ha a marketing mögött lenne valami. Amúgy jó cucc, bár Kotányit elvből nem szeretjük a túlárazás és az erőszakos dominancia miatt. Chili és/vagy oldszkúl, magyar erős azonban se közel, se távol nem volt se akkor, se ott. Kotányi bazdmeg, az bezzeg mindig van.

Akkor, amikor 10 perc megfeszített asszociáció és gondolkodás után annyiból rájövök, hogy mi az a dal, amit dúdolok, hogy "DANdandararaRANN", akkor eltöprengek rajta, hogy ez a multira és minden másra fogott memóriadefekt mi is igazából? Némi koncentrációzavar mindig is elkísért, bárhová mentem. Az életem fele elmegy kulcs, telefon, napszemüveg, pendrive, irat, jegyzet és mindenféle tárgyak kutatására, de pár éve a másik felét arc- név és egyéb emlékkajtatásra használom.

Az a nagy büdös helyzet, hogy nincs nekem semmi bajom, sőt, szerintem az a baj, hogy a tudat alatt lévő dolgok is túl jól működnek...

A DANdandararaRANN egyébként emberi fordításban a don't you WANT somebody to LOVE a  Jefferson Airplane-től. Pár hónappal ezelőtt volt a Cold Case egyik hippis részének a betétdala. Hogy honnan jutott most eszembe, azt megint nem tudom. De itt van.
 

	Jefferson Airplane - Somebody To Love .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Mármint a budapesti. Gondolom van több is, de nekem ez is bőven elég volt erre az évre, határozottan éreztem utána egy harmadnapos vonalat, ami tulajdonképpen nem is harmadnap, hanem másodnap, de az meg elég szarul hangzik a másnap után.

Tudom, nem feltétlenül mocsokmód bebaszásról kell, hogy szóljon egy pálinkafeszt (de), mert lehet kupicákat és két centeket is szürcsölgetni, viszont így esett, mert

1: Jazzel, ha találkozom eleve sanszos egy részegség,

2: konkrétabban: úgy indultunk el, hogy bebaszunk.

3: Élnék egy kis történetbe oltott kritikával a pálinkafesztivállal kapcsolatban: szóval én pálinkafesztben szűznek számítottam, mi több, Jazz is. Odamentünk hát a Deák téri tömeghez, néztük egy darabig, hogy ki hova megy és mit csinál, miért ott áll, majd beálltunk valami öt lány mögé, és végighallgattuk a már egy ideje tartó többfrontos flörtöt, ami az öt csaj meg a pénztáros csávó között ment. Verbális szinten 70%-ig a kuponokról esett szó, Jazzel egymásra néztünk, és úgy ítéltük, hogy jó helyen vagyunk. Sorra kerülés, infókérés, infóadás: itt vegyük meg a kuponokat, mert csak ezzel lehet fizetni, odabenn viszont elég sokan vannak. Jaaj, hát hogy legyen, ööö meg ááá, ment a döntéshozatali halogattologat, aztán megegyeztünk egy fejenkénti 4000 forintnyi kuponban. A srác odaadja. De...hol a belépő, meg a pohár? Jaa, az nincs benne, ő csak kuponokat ad, mellette a szomszéd sor a belépős sor, viszont pénzt nem ad vissza. Hellóháj, kapd be a faszom, akkor ez alapból 4000+1700 forintba kerül nekünk fejenként?? Ráadásul az 1700-ből MÉG további 500 forintot leihatok? Mondjuk ez utóbbi tény annyira nem zavart, csak kicsit megilletődtünk, hogy ez akkor most mennyi pálesz is? Nyeltünk hármat, és mivel én fizetés után, Jazz meg éppen életművészi hullámhegyen volt, vállat vontunk rá. Legyen. Az est további részében egyébként még kétszer álltunk be az amúgy semekkora sorba a belső kuponpultnál...

Szóval az ember bejut. Tömeg, tömeg, tömeg, (közben kiderült, hogy  ez egy nagyon szimpatikus és agresszió nélküli, vidám és szolidan részeg tömeg, csak egy  esetbeli szájkaratéról tudnék beszámolni, de az annyit meg nem ér) kis faházak, azokon meg a soha eddig nem hallott pálinkaházak nevei, amelyek kötelező jelleggel vezetéknevek és családtagjaikból esetleg nagyon hangsúlyosan magyarízű település- vagy tájegységnévből állnak. És mintegy mellékesen rájöttem, hogy politikailag beteg vagyok, mert egyből az jutott eszembe, hogy ilyen nevekkel ezek a pálinkamanufaktúrások csak nagyon mély érzelmű jobboldaliak lehetnek, pont úgy, mint ahogy ezt gondolom mindenkiről elsőre akinek lova van, aki zenész, akinek földje van, aki Erdélyből származik, aki templomba jár, akinek kettőnél több gyereke van, aki motorozik, meg még sok más emberről is, csak most ennyi jut eszembe. Ez nem normális dolog. Hálistennek sokáig már nem voltam józan, és ennél sokkal egészségesebb dolgok kerültek előtérbe: nevezetesen az, hogy miután egy-két percig úgy álltunk ott, mint fasz a lakodalomban, inkább nagyon gyorsan túlestünk az első pálinkán, amit biztos, ami biztos 4 centesre kértünk. Kellett az egészséges önbizalom, meg a feloldódás. Szerintem sikerült megszerezni.

A sorrendet már nem tudom, de némi sznobozás (feketeszeder és tsi) után Jazz elkezdett aggódni, hogy túl gyorsan fogynak a kuponok, keressük meg a fesztivál LEGOLCSÓBB PÁLINKÁJÁT. Az volt a szerencsém, hogy még ez a megvetendően koleszos látásmódot tükröző indítvány előtt belefutottunk a Márton és lányai mézes ágyas zölddiójába. Nem tudom elmondani milyen finom volt. Nagyon nagyon nagyon finom. Mézes, de nem ám úgy mézes, hogy közben likőrré puhítják a pálinkát, hanem ez hatott.
A legolcsóbb "pia" az a gyulai volt, méghozzá a gyulai tavasz. És itt ennél pontnál lett igazam: Amint Jazz felhozta, hogy igyunk olcsót, bemondtam azt a fergeteges poént, hogy igyunk valami kevertet. És lőn. A KEVERT szó szerintem SOHA nem fog szerepelni egy magára valamit is adó pálinkaháznál, de az aljanépnek aljafordításban az ilyen meg olyan pálinkák HÁZASÍTÁSÁBÓL készült pálinka csak azt jelenti, hogy "egy feles kevertet lécci, százhatvan forint lesz, köszi."
Szép-szép volt a gyulai tavasz, de azért csak sikerült az egyre inkább befolyásolhatóbb állapotba került barátomat rábeszélni egy almapálinkára, az is csak 300 forint volt. Ő meg arra befolyásolt, hogy igyunk törkölyt. Nemrég még azt mondtam, hogy én törkölyből már megjöttem, mert mindig olyan kurva büdös vagyok tőle másnap, ekkor már azonban vígan követtem Jazzt vissza a villányi pálinkákhoz. A második körnél már be is lőttük a kedvencet: rátaláltunk a 70 fokos csodára. Olyan volt, mintha nyári napsütést, nem, mintha magát a kánikulát innám. Forró, tiszta, ízes.

Jazz még olyan formán is befolyásolt, hogy gyalog menjünk haza. Nem tudom, honnan támadt ez a ragyogó ötlete, de az biztos, hogy hazafele utunkba akadt még további két sör fejenként, számos cigi, NAGY dolgok az ÉLETBŐL, szükségszerű vallomások, és némi fényképezés. Viszont még a poharakat sem törtünk össze, nemhogy magunkat vagy egymást. Az út vége már annyira nincs meg, fogalmam sincs, hogy és mikor teleportálódtunk az ágyba, de négykor még "gyalogoltunk". Nem csoda, hogy utána két napig fáradt voltam, na.

Ui: tudja valaki mi az a som? Én egyelőre nem, de már nagyon sajnálom, hogy még nem ittam olyat. Azt nem sikerült, elvonták a figyelmem. Majd legközelebb.
 

1: a kurva anyját minden vegyszer- és kozmetikumgyártónak, hogy kitalálták azt a zseniális trükköt, hogy akkora kibaszott nyílásokat, kifolyókat gyártatnak a flakongyártókkal, hogy a fele cucc kifolyik egy használatra. Az elsőre mindenképpen.  Másodszorra is, és akkor nagyon csúnyán beszélsz, mert nem jegyezted meg, és magadra is dühös vagy. Harmadszorra esetleg megtanulod, és utána már menni fog. de nem, akkor sem, NEM akarok a zuhany alatt, a felmosóvödör felett, a tükör előtt, ezekben a tök lényegtelen és másra hivatott másodpercekben óvatos patikamérleget játszani. Basszátok meg, kérem vissza az összes szűkebb kifolyólyukat és -nyílást!

2: Vajon meddig tart, míg kikopik a magyar köztudatból, hogy a bármilyen kapcsoló "fenn" van? Nem mintha az ötventől felfele lévő generációk, azaz a magyar népesség 90%-ának a halálát kívánnám, inkább az átszoktatást preferálnám. Minden egyes vészjelzőkapcsoláskor akkorát ütnék a kezére mindenkinek, hogy egy életre megtanulja, hogy az a kurva, piros gomb VALÓSZÍNŰLEG nem a leszállást fogja elősegíteni, sokkal inkább az egy helyben toporgást, mert minden frusztrált és dupla bért nem kapó BKV-sofőr halmozottan nem hajlandó elindulni, amíg ő ki nem nyomozza és meg nem alázza azt a szerencsétlen középkorú vagy idős valakit, aki 40-50 évig egy méter nyolcvannál kereste és találta meg a leszállási szándékot jelző gombot.

Én különben nem értem, hogy miért volt jó az összes gyereket és alacsony felnőttet diszkriminálni, vajon miért gondolták azt, hogy nekik nincs joguk villanyt kapcsolni, tömegközlekedésről leszállni, stb?

Emlékszem, Németországban én is valahol a vállamnál kerestem először a villanykapcsolót és mikor a pöcsömnél találtam meg, egy teljes percig néma döbbenettel adóztam a zsenialitásnak, hogy baszki, mennyire egyszerű csak csuklóból nyomni egyet.

A Volvo buszok tipikus jóléti állambeli megoldásait, miszerint már mindenhová leszállásgombot telepítettek a nagy tervezési unalmukban és tökéletességükben, már túlzásnak tartom, mert biztos nem a reggeli budapesti tömegnyomorra gondoltak, ahol konkrétan a hátammal jelzek teljesen akaratlanul, viszont ha direktben akarom a jelzőig csúsztatni a kezem, biztos, hogy akkor fékez egy kurva nagyot a sofőr, biztos, hogy korlát és valaki közé szorul az összes ujjcsontom. És amúgy is minden ajtót ki kell, hogy nyisson.

Ma szűkebb nyílásokat és egyértelműbben nyomogatható gombokat akarok. Freudot meg csókoltatom, erre - szerintem - azért soha nem gondolt volna.