harminc

Elég heterós-maszkulin kapcsolatban vagyok a karácsonnyal, nagyjából úgy mint Billy Mack meg a managere, mikor zavartan hátbaveregetik egymást, és, hogy lazítsanak a szituáción, felmerül az ötlet, hogy rúgjanak be és nézzenek pornót.
Azaz, minden szép és jó, szeretjük egymást, csak kimutatni ne kelljen.


Amikor kinőttem a nagyi által kötött hóemberes pulcsit, az autópályát, és legóból már a technik is ciki volt, jött az, hogy nekem semmi nem volt szent. Mint tizenéves pöcsök, eljártunk először az éjféli misére dumálni, majd egy-két évvel később felfedezvén az egyetlen kocsmát, ami akkor is nyitva van, csocsózni. Meg inni.
Ez igazából csak az otthonról való távozás ténye miatt volt botrány szüleimnél, mert este kilenc-tíz körül már tök csendes volt a lakás, és ott egymagam a nagyszobában a csendben villódzó fával, meg a lucfenyőilattal nemigen tudtam mit kezdeni. A tévében csak kutyáscsaládos filmeket adtak, valami deutsche szexfilmet  Pro7-en viszont nem, és hát jó, jó, karácsony, de mi a tökömet csináljak itthon?
Az ember tehát fogta magát, bemondta otthon az éjféli misét, mint elfogadható indokot és lépett. Az, hogy a kikönyörgött áldiesel vagy piacdevergo pulcsi mennyire volt cigiszagú másnap, az más téma.

Aztán jött az az időszak, amikor tesóm vőlegénye, majd férje is nálunk lakott már, és ő pont az a plusz, az a jégoldó volt, ami kellett ahhoz, hogy kicsit meglazítsa a befeszült, kissé megfagyott családi ünnepet. Tudjátok, amikor újra élettel teli lesz egy kicsit már kiüredesett, jelentését vesztett szokáskör.

Először is a sógorom hatalmas kihívások elé állította anyámat, mert nem eszi
- a halat
- a hagymát
- a gombát
- a paradicsomot
- a semmilyen zöldséget

Tulajdonképpen nem eszik semmit a rántott húson és a majonézen kívül. Ez azért óhatatlanul együttjárt a karácsonyi menü huszoniksz év utáni újragondolásával.

(Ez a nem tudom hány év után ebben a formában már nem igaz, ahogy a sógorom sem 70 kiló már...)

Aztán egy csomó mindent lehetett neki venni, mert a ruháján kívül, ami rajta volt, az első időkben nemigen volt semmije. Nem élt egy tervekkel teli életet, na.
Viszont piázott, legalábbis nem kérdezte meg, hogy felbonthat-e otthon egy doboz sört? És ha ő piázott, akkor már nekem is lehetett, de nem csak ez volt lényeg. Valahogy felpezsdültünk tőle. A nagy család valahogy mindig jobb, de háromnegyedspiccben az igazi.

A következő stációt  a barátnős karácsonyok jelentették, mikor a kapcsolat komolyságát azzal lehetett bizonyítani, hogy nem otthon karácsonyozol.

A keresztfiam születése után természetesen minden Ábiról szólt és újra eljöttek a gigászi dobozhalmozós, csomagolópapír-letépős karácsonyok.

Amikor apám meghalt, Ábi nem értette, hogy a mama miért sír olyan nagyon, mert karácsonykor nem szokás sírni és nem mert örülni, majd a mama összeszedte magát, és akkor már lehetett örülni, de azért szemmel tartotta, vissza-visszatért hozzá, hogy minden okés-e?
A gyerekek néha kifejezetten olyanok, mint a félelmetesen bölcs és mindent tudó/érző háziállatok.

A tavalyi karácsonyomat értelemszerűen hagyjuk, kb. gyomorfekélyt kaptam az idegességtől, otthagytam a vacsorát és este nyolctól az ágyamban malmoztam, azon gondolkozva, hogyan lehetne egyszerűen csak szkippelni az egész ünnepet.

Az idén Szeplős lesz úgy, mint én tavalyelőtt, talán pont ezért az albérletben nincs pardon,  minden a karácsonyról szól, ha már otthon úgy is az elképzelhető legszarabb lesz. Tavaly még összevesztek annyira huszonnegyedike délelőtt, hogy átmentek Hugi egy várossal odébb lévő albérletébe hárman, csajok. Estére azért kaptak az apjuktól "lófaszt, amit ígértem"-et, kis borítékban, ez azért eléggé értékelendő poén az apjuktól.
Az élet egy cinikus, rohadék seggfej, hogy idén már annak is örülnének,hogy ha lenne kit nem elviselni.

Nálunk az lesz, hogy újra elrontom a tengeri herkentyűs salátát, amit idáig egyszer sikerül jól elkészítenem, de nem lesz baj, mert aki eszik belőle, úgy is nyakonönti majonézzel. Anya megfőzi a világbajnok halászléjét, és az én apám nekem akkor fog hiányozni, mikor rájövök,hogy már nincs belefőzve a ponty feje-szeme, meg egyáltalán, hal is csak passzírozva van benne, mert nincs olyan barbár az asztalnál, aki ilyesmit enne.
A konyha nálunk egy kitűnő kifogás arra, hogy a lehető legkevesebbet legyek a fa környékén, mert általában ha benn vagyok a nagyszobában, akkor csak nézem tesómék hármasát, az új családot, akik ott laknak, és foggalmam sincs, hogy mi a faszt csinálok ott, mert valahogy ez az egész már nem az enyém.
Majd a legférfiasabb önsajnálat percei elől menekülve iszok egy három viszkit és úgy csinálok, mintha lenne válaszom arra, hogy mihez is kezdjek ezzel a karácsony-üggyel, majd másnap megkönnyebbülten jövök melózni és egy évig megint nem kell ezen rugóznom, meg Anya helyzetébe nem-belegondolnom.

 

A véredet veszi.

De nem csak azt. Életerőt vesz el tőled, pedig azért van, hogy meggyógyítson, karban tartson, az egészségedért van. Az egészségügy.
Mérget tölt beléd, fejfájós neonfényű, fekete-fehér csempével borított stresszt, oda bele az agyadba, reggel fél hétkor, hogy szar legyen az egész napod. Ha egészségesen mész oda, ha kísérő vagy, akkor is erőtlenül jössz ki onnan, nem győzöd lerázni magadról a rémet.
Kb. három-négy hete, egyik nap reggel hatkor keltünk Szeplőssel, azaz ő nem, ő ott maradt az ágyban, mert

1. sztrájkolt, pedig nem állami cégnél dolgozik, ráadásul miatta keltünk;

2. se enni, se pisilnie nem volt szabad, gondolta, akkor minek siessen.

Ugyanis abban az embertelen korai és hideg időpontban a Szeplősben lévő vér- és vizeletmintát voltam kénytelen a Vörösvári úti rendelőintézetbe fuvarozni. Szeplősnek voltak olyan gondjai, hogy néha úgy érezte, mintha rettenetesen megindulna a szívverése, amiből valahogy kikeveredett a dolog a magas vérnyomáshoz, amit a körzeti doki szerint a fogamzásgátló okoz, a céges doki szerint pedig minden más. Ki milyen témára van rákattanva, milyen szaklapot olvasott utoljára, ezt szeretem a háziorvosokban.

Szerintem meg meghalt az apja, a fél világ kicsúszott a lába alól, geci stresszes melóhelyen dolgozik felelősségteljes munkakörben, és elég nagy lelkiismerettel áldotta meg az ég. Meg velem.

Na mindegy, a lényeg az, hogy vér- és vizeletminta szükséges az elinduláshoz, azt pedig az óbudai rendelőintézetben fogják Szeplősnek megoldani.

Szeplős, mint ideiglenes kémcső, igen kelletlenül viselkedett azon a hajnalon és többször is a másik oldalára fordult nagy duzzogva, rettenet nagy haragban volt a világgal.

Azért fél hétre odaértünk, felmentünk a fájóan tipikus, neonfényű és kopott műmárványcsempéjű épület második emeletére és egyből nem is derült, ki, hogy balhé van. Kellett hozzá hármat pislogni.

A hölgy, aki hirtelen elkezdett kiabálni, az a tipikus középkorú asszonyság  volt, piaci, műszőrmeszélű kapucnis télikabátban, szemüvegtartó-lánc a szemüvegszáron, a férje hátul, tartalékban, de egyelőre nem kell, majd Ő elintézi.

Mi az, hogy időpont?! Hát Ő dolgozni jár! Itt mindenki dolgozni jár, nem jöhetnek ide, amikor a rendelőintézetben éppen úgy gondolják! Hát hogy képzelik?! Vérvételre jött, kikéri magának! Be fog menni! Hát kell az eredmény a következő vizsgálatra, várja az orvos!! Na majd ez meg lesz írva az Óbuda újságban!

Az üveg mögött és attak alatt ülő közalalkalmazott erősen sértődéshatáron volt, hiszen 24 éve kurva korán kel, kurvára nincs megfizetve és minden évben kurvára rosszabb lesz, ahogy az egészségügy lassan, "mint olyan", megszűnik, és most tessék, a laborvizsgálatokat végző külsős cég október 22-tól előzetes egyeztetés nélkül korlátozta az elvégezhető vizsgálatok számát, (amíg a kialakult helyzetet megoldjuk, kérjük szíves türelmüket és megértésüket!) ez a nő meg azt hiszi, hogy Ő tehet mindenről, mintha ez neki akkora élvezet lenne. Kurvára nem az!

A szemüveglánc tovább nyomta: de akkor adjon már időpontot, hát maga csak karbatett kézzel ül, hát mit képzelnek maguk?!

A közalkalmazott valóban megsértődött, és minisztrájkba kezdett: amíg az ott vele szemben el nem kezd végre emberi módon viselkedni, ő addig ugyan nem ad neki időpontot.

Mindebbe csak úgy passzióból csöppentem bele hétfő reggel, fél hét után. Nézünk egymásra Szeplőssel, hogy nem, mi ezt most nem akarjuk, fiatalok vagyunk, egészségesek, közünk nincs az egészhez, olyan ez, mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna.

Nagy levegő. Én leülök a padra, várakozó pozícióba, ő beáll a sorba  a sok dühös alsóközép- és középosztálybeli, középkorú dolgozó, illetve nyugdíjas mögé.

Időpontot kapott ő is, bő másfél héttel későbbre.

Jelzem, amikor nekem vért vesznek a XI. kerületben - ott van a háziorvosom, egy ottani exalbérlet miatt -, akkor az asszisztensnő fogja magát, leveszi. Ott, akkor. Ha nagyon el van havazva, akkor legfeljebb azt mondja, hogy menjek vissza péntek reggel. De nekem nem kell rendelőintézetbe vonulnom ez miatt, és max. három nap csusza van az ügyben...

Bő másfél héttel később Szeplőssel újra ott voltunk, Szeplős immár másodszorra volt igen  morcos, de legalább végre lecsapolták. A balhé továbbra is állt az ablak előtt és az Óbuda újsággal is fenyegettek újfent a felháborodottak.

Amikor a leletekért mentünk és beadta a papírt, akkor a fehér köpenyes nő már szó szerint csak ugatni volt képes.

-Volt még valami?
Szeplős mit tudja, mire gondol a nő, hát volt még vizeletvizsgálat is.
A retorzió nem késett.
-AZ UGYANAZ!!!

Ugyanilyen volt az is, amikor Szeplős olyan hű-de-tudatlan módon, biztos, ami biztos, beadta a kardiológiára szóló beutalóját az ablakon.
-EZZEL MIT AKAR, NEM LÁTJA, HOGY EZ KARDIOLÓGIA????!!!

És ilyenkor csak ott álltunk, és  néztünk bután, hogy de bazdmeg, honnan tudjuk mi ezt? És ezt miért így? Mi nem bántottuk, nem szóltunk be, szó nélkül belementünk az időpontos játékba, Szeplős itt volt akkor időben, stb.
Kaptunk egy jó nagy pofánbaszást, pusztán azért, mert arra jártunk.

Persze eljutottunk a kardiológiára. Ott annyira jutottak, hogy mértek egy magasat Szeplősnek, majd közölték, hogy fel kellene tenni egy 24 órás vérnyomásmérőt.

Időpont, második forduló.
A bejelentkezésnél azt elfelejtették mondani, hogy az időpontos napon újra a bejelentkezésnél kell kezdeni. Vártunk-vártunk, majd mikor véletlenül kijött a doki, megrohantuk.
Ő addig nem tudja behívni, míg nem jelentkezik be. Jó. Szeplős bejelentkezett, a doki behívta, ő meg kijött egy kis Sokol rádióval az oldalán. Az asszisztens nő, annyit mondott, hogy szerencse, hogy hétfő van, mert a hétvégén ki szokta mosni a mandzsettákat, de hét közepére már eléggé büdösek szoktak lenni. Szóval szerencsénk is volt, na.

A táskarádiónak szokása volt, hogy brummogni kezdett fél óránként, és még az időt is mutatta! Éjszaka csak óránként brummogott, én csak négyszer keltem fel rá, Szeplős mindig, de azt mondta, ettől függetlenül egészen jól aludt. Hogyne, mert kb. félholtra fárasztottam azzal, hogy random módon megszólaltattam A számot,

illetve, hogy mindenhonnan legyenek értékek, kicsit bementünk dolgozni, elmentünk vásárolni, gyalogoltunk, házimunkát végeztünk. Próbáltam felhívni a figyelmét, hogy van még ott egy "egyéb tevékenység" fedőnévvel illetett mező (be kellett írni egy lapra, hogy mikor mit csinált), de azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy mire gondolhatok.

A levételre fél nyolcra KELLETT visszamenni, a doki nyolckor jött meg, és további tíz percet vártunk, míg annyira összeszedte magát, hogy beengedje az első pácienst, aki nem Szeplős volt. Szeplős vérnyomásmérője nem adta ki az adatokat az anyagépnek, kiküldték, mert nem előtte akartak ezzel égni. Majd behívtak másik három embert, akinek feltették a mérőt, és csak utána jött újra ő.
Személy szerint le sem tudtam venni arról a plakátról a szemem, ami arra buzdított, hogy szavazzak az ÉV Kórházára...

 ...Tíz perc múlva kiderült, hogy  valahogy kicsikarták az adatokat abból a szarból.
Az a non plus ultra volt, hogy az átlagos napi  érték normálisra jött ki, Szeplős egészségesnek találtatott, gyógyszert nem kapott, csak pár jótanácsot.


Konklúzió: hát basszák meg, ők győztek. Fizetek én TB-t, mint a kisangyal, bármennyit, ezentúl ráadásul kussolok is, csak ne kerüljek be a rendszerbe.
Sőt, tudjátok, sokkal szívesebben fizetnék  még a jelenleginél is többet konkrétan azért, hogy NE kerüljek be soha a rendszerbe.

Ja: a wcben - ugyan a kézmosónál, de akkor is: a WCben!!! - pedig ez fogadott:

Mottó: Szlovákia nincs, csak kurva vastag a Magyar-lengyel határ -  avagy a perszonálunió is jó, de még Jobb lenne az igazán Nagy-Magyarország!

Persze hallottam már róla, de ahogy a huszonötezredik öngyilkos merénylet a Közel-Keleten, úgy ez is elment a fülem mellett.

De ma reggel megláttam egy Jobbtaxit (francia autó volt, azért helyükben erre vigyáznék, nem biztos, hogy Le Pennek köze van a CitronenPeugeotRenaulthoz.). És akkor megért a gondolat: nem véletlen az, hogy ennyi Magyar Nobel-díjasunk van, meg hogy ilyen jól szerepeltünk a Magyar Olimpiákon! Hát melyik szélsőjobban gondolkozónak jutott volna eszébe akárhol is, hogy a világ- és országnézetére egy taxis vállalkozást alapítson? Magyarországon bazdmeg, simán. Van itt kurázsi! Ja nem, a "kurázsi" Brecht óta olyan balos szó lett. Akkor: van itt Ész! Ráadásul Magyar.

És ha egész Nagy-Magyarország területére 165 ft/km áron szállítanak, akkor a tökömnek kell kocsi, jövőre velük megyek az Isztriára, Erdélybe.  Ha majd kicsit bátrabbak lesznek, akkor a lengyelekhez is, és olaszba, oda délre, meg állítólag a Fekete-tenger partját is egész pofásan újrahúzták.

És ha már az önmegmagyarázó elv állítólag az, hogy "zsidó taxi már van" (ezt konkrétan nincs ott a honlapjukon, csak amikor utánukolvastam, derült ez ki.), akkor így csípőből tüzelve nem hagynám a Rotschild-élelmiszerláncot sem annyiban. Lehetne Magyar élelmiszerlánc, és nem is kellene messze menni, itt a CBA, ami konkrétan  így is hirdeti magát. Picit kellene csak rádolgozni, még a piros-fehér alapszínek is megvannak, leheletnyivel egyértelműbb csíkozás, és már készen is van. Na? Na?

Visszatérve az utazáshoz: ha már zsidó utazási iroda is van, akkor legyen már ilyen Magyar Utazási Iroda is. A Magyar Utazási Iroda csak belfödre, illetve a Nagy-Magyarország területére kínálna szigorúan egyéni utazásos ajánlatokat, hogy a sok Nagy-Magyarország matricás autós a sok nem magyar autójukkal jól ijessze meg ezeket az alja népeket itt körülöttünk!
 

(Azt a határos dolgot amúgy nyúltam.)

Amikor az  újságírás szó szerinti tevékenységét jó érzékkel éppen nem üző interjúvoló másodszor kérdezi meg, "hogy jött a karaoke lemez ötlete?", akkor másodszorra kap hülye választ:

- A karaoke lemez? A karaoke lemez arról szól, hogy őő, hogy részeg multinacionális cégalkalmazottak karácsonyi buli helyett őőő egy pábban, tizenegy óra után üvöltve követelik az "Az a baj"-t, és akkor be lehet rakni.

Komment 1:  Nagyon helyes, be fogjuk rakni!

                 

Az indexes újabb zseniális kérdése valami olyasmi, hogy megéri-e lemezeket kiadni?

- Őőőő..hát ilyen, mit tudom én Szinetár Dórának, vagy Fekete Dávidnak ezeket a musicelslágerek magyarul ezt, ebbe úgy lehet, hogy van, mert ezt olyan közönség hallgatja, aki  megvásárolja, nem tölti le.

Komment 2: Nem igaz.

Anyukám direkt kérte, hogy Szinetár Dórának a Duett Karácsonyát meg a Musical Duettjét TÖLTSEM LE. (Hát te ki vagy és mit csináltál az anyukámmal?)

Na mondom, édesanya, drága vagy, ilyen nincs fenn a neten.

Szerinted? Fenn volt baszki. Nem hittem el.

Komment 3: Ki a pöcsöm a Fekete Dávid? Először azt hittem, hogy Szinetár Dóra vele énekel duettet, de az a Bereczki Zoltán. (Jó, azóta megnéztem, hogy ki az.)  

Tegnap lapozgatom az Indexet, úgy félig céltalanul, amikor már semmi mást nem tudsz kitalálni, amit érdemes lenne leszörfözni a neten. Na és ekkor arra bukkanok, hogy Tiger Woods, ki tudja miért, hogyan lezúzta a kocsiját, ami természetesen egy tank méretű álterepjáró. A cikkben azt mondják, hogy: "A légzsák a kocsi kis sebessége miatt nem nyílt ki."

Ha ez igaz, akkor komolyan megfontolom, hogy vegyek-e Cadillacet valaha is. (Merthogy erősen gondolkodam ezen mostanában.) De a "kis sebesség" és a "nem nyilt ki a légzsák" kijelentések az alábbi képet elnézve azért bizonytalanná tesznek az ügyben.

                 http://sportgeza.hu/sport/2009/11/28/tiger_woods/