harminc

és megnéztem a Twilightot. Muszáj volt és most már legalább tudom, hogy mit akarnak a lányok, milyen a Tökéletes Férfi: olyan mint az autója, a Volvo C30 T5. Biztonságos, de határozottan van benne valami állatias.

AZ Állkapocs, ugye az alap.

A neve arisztokratikus

Az első csókkal is heteket vár, de amikor végre, az nem torkollik vad szexbe, mert akkor is csak az önuralomról beszél. Nem, nem impotens, nincs semmi baja, ezt onnan tudni, hogy valami perzselő vadság gyúlt a szemében.

A Tökéletes Férfi ezen kívül nem alszik, viszont állandóan nézi, ahogy alszik a lány.

Zongorázik.

A Tökéletes Férfi szofisztikáltan és szépen beszél valamint pusztán a tekintetével meghátráltat öt támadót. Vékony, érzékeny, de marvelian erős.

A Tökéletes Férfi egy húsevő vegetáriánus.

Hát ezzel tényleg nem lehetett tévedni, elismerem.

egy másnaposnak, mint egy bundáskenyérszagú vasárnap reggel. Iyenkor még az sem fáj, hogy szombat van.

Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy pont decemberben legyen az év vége, a karácsony, a szilveszter, de nem volt egy nagy név, az biztos. Hogy van az, hogy tulajdonképpen az egész évet meghatározó dolgokból kettő is ebben a kurva nagy hidegben esik meg velünk? Télen, érted? Én nem.

Ilyenkor kell szabadságokat kivenni, ilyenkor lehet kicsit megállni, fújni egyet-kettőt, ilyenkor van a béke, a nyugalom, meg szeretet. De miért ilyenkor? Miért háromcenttis hóban, és tizeniksz fokos fagyban kell nyugodtságnak és világbékének lennie?  Miért nem lehet mondjuk júliusban az év vége, miért nem akkor szakad az ember nyakába a maradék húsz nap szabadsága,vagy a gyári egy hónap leállás? Miért kell minuszok társaságában bevásárolni a karácsonyi ajándékokat, és miért kell kockára fagyni hazafele minden típusú (barátos, céges, spontános) év végi buli után?
Gondoljuk el ugyanezt nyáron! Lehúzod az utolsó jégert a kétezervalahányos évre koccintva, végigfuttatod, hogy milyen keményen is hajtottál, milyen messzire jutottál múlt nyár óta, kicsit megkönnyezed - ha szerencséd van, a wc-ben - aztán trikóban meg pacskerben hazasasszézol, de akkor se történik kirablásnál nagyobb bajod, ha egy padon alszol el. Belefér, egyebassza. Azért ugyanez a mutatvány december havában kicsit rizikósabb. Sokkal szarabb, ha a halottkém húzza ki a brifkódat a zsebedből, de most nincs igazam?
Meg itt vannak ezek a fogadalmak, hogy lefogysz pl. Hát mennyivel könnyebb augusztusban ezt betartani, mint télen, amikor a tudatalatti őspánik keretében javában készülsz A Hosszú Télre? Megy a tévé előtti rágcsa, süti, bejgli, nagy kaják ezerrel, mindezt a lehető legkevesebb hely- és helyzetváltoztó mozgással egybekötve, alul-felül a szokásosnál jobban beszőrösödve.
41 fokban ki kíván nagyobb kaját egy kis galuskás csibecombnál? Abból is csak az uborkát szopogatja mindeki, mert az hideg. Egy kis saláta azt annyi, azzal jól vagy. Esetleg egy laza fröccs, de ki lehet számítani, hogy mennyivel kevesebb cucc van a fröccsben, mint a barna- meg a búzasörben! Ha meggondolom akár kettő, három is belefér.

Ha az év vége nyáron lenne, a karácsonyi bevásárláskor a 81 cm átmérőjű lcd tévét nem kellene szintén kézben cipelt kőnehéz kabáttal súlyosbítani.

A Télapó is jöhetne akkor valami szelídebb dresszben, nem kellene erőlteni ezt a pirosra színezett michelin baba kosztümöt és nem kellene minden évben szívszorongva várni, hogy vajon fehér karácsonyunk lesz-e? TUTI NEM! Ezzel le is van tudva többórányi stressz a tökéletes szenteste miatt.

A halászlé nem a fagyasztóból készülne, hanem a Karcsi, Eszti néni férje hozná 23-án este, ott kapucsengőzne nagy büszkén a ház aljában, mert a szabija alatt lementek horgászni egyet a fiával.

És konkrétan a Szilveszter meg az Újév! Tízezrek töltik kinn a szabadban seggbefagyva, kényszerből a túltöltésig fagyállózva, mennyivel jobb lenne július 31-én átcsúszni a következő évbe, sokkal több józanabb ember lenne az utcákon! Újévkor meg zabáljuk a műbeles, forró vízben úszkáló sápatag virsliket, ahelyett, hogy odakinn grilleznénk a kolbászokat ládányi sörökkel, meg hülyére hűtőtt üzemi mennyiségű blody maryvel valami rommá bulizott siófoki bérlemény hátsó kertjében. (Mert azért csak kell inni valamennyit szilveszterkor.)
Mennyivel jobb képek készülhetnének ilyenkor, mint azok arcfelismerőszoftvert is becsapó  sapkasálmanós, trombitálós, konfetti a szemgolyóbanos fotóknál!

          

Én kérem a földféltekecserére szavazok! Nekem ilyen lenne a tökéletes évvége:

..Mert ha már Zala, akkor el kellett menni nagyszüleim falujába. Egy ismerős megvenné az egyik "földet". Anya rátukmálta telefonon a másikat is, egy összeg nélküli szóbeli egyezségig eljutottak. Kimentünk a hegyre, megnéztük, hogy miről is beszélünk. Én meg sem találtam volna, legalábbis nem biztos. Gazdátlan, gazzal felvert tőkék a keskenyedő "birtokon", a szomszédok jól láthatóan minden szezonban rá-ráfordulnak műveléskor.

Két keskeny csík a domboldalon. A családom és apám éveit 120-ért vennék meg, és ez egy kurva jó ajánlat arra a kurva sok évre, izzadságra, törődésre, amit beleöltek. Annyira végletesen ellentmondásos érzések ezek, hogy komolyan nem tudom. Semmi más nem maradt belőle, de ragaszkodjak hozzá csak érzelemből? Le fogok én menni oda csak azért a domboldalnyi földért 180 km-ert? Nem.

Nem tudom mi legyen. Kiírjam magunkat onnan?

Elmentünk a temetőbe, oda ahol a fenyőfák sorban törnek az ég felé. Mécsesek, pár szál virág. Míg Szeplős elmondta magában, amit el kellett mondania, az ismerős családneveket néztem a sírokon.

Megnéztük a házat kívüről. Mintha egy fal lenne köztem és az ott töltött hónapok-évek között. Nem éreztem semmit. Nem ott maradtak meg az emlékeim. Azok csak bennem vannak meg, nem kötődnek már sehová, csak hozzám.

A falu lassan elenyészik. Vagy 20 éve kezdődött, először teljesen észrevétlenül. A fiatalok a városba jártak, majd ottmaradtak; nem vitték el már minden nap a legeltetni a teheneket, majd  - azért jóval később - egyáltalán nem érte meg már állatot sem tartani.  Így kezdődött valahogy.

Most már az érelmeszedés végképp elhatalmasodott, a Fő utcáról leágazó utcaerek teljesen elhaltak.

Az ismerős a cigányokra panaszkodik, mindegyiknek van öt gyereke, nem is csodálkozhat, hogy Ő lett a kisebbség. A cigánynak mindent szabad, neki meg semmit sem. Ő rohan a munka után; az hogy van, hogy azok gond nélkül meg egyre többen lesznek? A három házzal arrébb lakók agresszívak mint a megveszekedett fene, verekednek a boltban, megvernek az utcán bárkit. A rendőrök soha nem jönnek ki.

Hát ő meg kiakasztatott egy árpádsávos zászlót.

Itt tart az a falu, ahol gyerekkoromban a Bundás és Virág tejét szépen levittük a mamámmal a tejcsarnokba, ahol puskának kinvezett bottal lődöztem az ellenséggé kinvezett tikokra a diófáról, ahol tojást szedegettem  a tojóhelyekről sötétedés előtt, csibét keltettünk... írhatnám a végtelenségig.

No meló, elköltözés, cigányozás, árpádsávozás, leépülés.

Perszem, hogy el fogom adni. Mi fenét csináljak? Az a hely, már nem a bennem élő hely. Nem a cigányok, vagy az árpádsávok miatt, hanem a mérhetetlen kilátástalanság és depresszió miatt.

Eltűnt onnan már minden, csak a nevek maradnak még jó ideig.

Vannak azok a szabadságok, amikor tulajdonképpen semmit nem érzel abból, hogy szabadságon lettél volna és vannak azok a szabadságok, amikor tulajdonképpen nem baszod el magadnak azt a felettébb értékes pár napot, amit offon tudsz tölteni. Ez a kilenc nap most ez utóbbi kategóriába tartozott. Fogalmam nincs hirtelen, hogy mi a fenét is csináltunk az első négy napban - és ez így van jól. Utána jártunk az Ikeában, az összegyűjtött 200-asokból vettünk két könyvespolcot az egy szétdüledező helyébe, ami jóval kisebb is volt, mint a Laiva, amiből dupláztunk. Szeplős először akarta, utána nagyon nem akarta a Laivát, majd a végén a pénzlimit és én közösen rábeszéltük, hogy ha kettőt is veszünk nem olyan drága, mint az a polc, amiben még meg tudtunk volna egyezni. Mert nekem a klasszik Billy nagyon panel.
Szeplősnek, mint nőnek természetesen alapvetően baja van a low costos cuccokkal, sőt, nekem is gyanús már, hogy az Ikeán kivűl nincsen számunkra hely, pedig ez a helyzet. Pl. a Jysk egyszer sem győzőtt meg bútorkérdésben idáig, utána pedig hatalmas az ugrás, ha az árakat nézzük. Az ikea is tud drágát, szépet és jót, de tíz perc nyálfolyatás után mindig sikerül elkerülni az újabb cetelemkört. Így hát a gardróbkérdést (ill. a kanapé-, valamint az egyéb luxus-ügyeket) folyamatosan eltoljuk a végtelenbe. Bocs, multihétfő van: pendingeljük, ez a helyes szóhasználat.

A két ultraolcsó, (ám szerintem annál sokkal kevésbé gagyi hatású) könyvespolc egymást erősítve igen látványos optikai és minőségérzetbeli javulást ért el. Pofásabb lett a szoba, sőt, Szeplős is igen büszke lehetett magára, mert egyedül rakta ösze mind a kettőt,csak úgy simán, lendületből, míg én a hónapok óta beígért csipős-ázsiai levesét főztem.

Az utolsó három napból kettő nettó napot bőráztatással töltöttünk Zalakarosban. Nagy harc folyt Gyula és Karos között, de Szeplős csak és kizárólag olyan helyre akart menni, ahol még nem járt SOHA. Ezúttal ő győzött. Hagytam. Az ART Hotel a neten fellelhető karosi szállodák közül magasan vert mindenkit ár-adott szolgáltatás arányában, legalábbis a mi mércénk szerint. A hotel imponálóan nagy méretű pezsgőfürdőjéből pont rá lehetett látni a Hotel Karos Spa-ra. A fortyogó vízben az élet vitathatatlan császáraként még be is mutattam nekik nagy vigyorogva, hogy "SPA,mi? Hagyjáá már!"

Az élményfürdőbe elsőre nem jutottunk be, mert sikerült dezinformálni magunkat a belépőkombinációk végtelen számú variációjától megilletődve (okulásul: a fedettfürdő az három gyógyvizes medence, 50 és a halál közötti résztvevőkkel, ami ettől még nagyon jó tud lenni, de ismerek sok olyan embert, aki be nem ülne ilyen helyekre. Amikor egy férfi a medence mellett elkezdte lefaragni a betont a sarkáról, akkor mi is felálltunk...)
Másodszorra bejutottunk, és akkor volt minden, ami egy élményfürdőben csak lehet. Jó volt, nem lesz semmmi panasz. Az egyetlen negatív gondolatkör, ami végigfutott bennem, hogy ezek az "élményelemek" és "attrakciók" illetve szolgáltatások mindenhol kompletten ugyanazok:

-Csúszda, ez lehet kamikáze, azaz gyors, fekete lyuk, ami részben töksötét, van még a simán kanyargó és a családi. A csúszdán általában a legvagányabb és/vagy leghülyébb fiatalemberek konkrétan a nyakadra esnek egy-egy indiánkiáltás vagy egy futballcsapat nevének kevéssé artikulált üvöltésével. Ez most mondjuk hálistennek elmaradt.

-Vadvíz, ami gyors sodrású vízcsatornát jelent, a szélein a fogódzkodókba elszántan és feszülő bicepsszel kapaszkodó gyerekekkel és az előbbi látogatói gárdával.

- Hullám. Ezt soha nem kapcsolják be,amikor arra jársz. Itt ez nem is volt.

- Buzgárok, nyak- hát- és egésztest-masszíroztatók (ez utóbbinál szintén csak ülni lehet, mert ha elfekszel, akkor azt hiszik, hogy bunkó vagy, és nem adsz másnak helyet). Ezekhez azért kitartóbb várakozással hozzájutsz, igaz onnantól kezdve húsz másodpercen belül a vízforrás megszűnik és máshol tör fel a programozott gejzír. Most vagy ott maradsz húsz percig ahol, vagy vagy megint furakszol oda, ahol már mások vannak. (Velem ez szombaton háromszor esett meg.)

-Kinti, melegvizű medence- kisebb keménymagú csoportoknak világmegváltó beszélgetésekre, valamint páros ölelkezésre módfelett ideális

-Ugródeszka- LOKIIIII!! BARCA!!! ÍÍÍÍÍJJJÁÁÁÁ!! (Itt nem volt.)

-Szaunavilág. Aki szereti, az ki sem jön onnan, én csak szárítkozni járok be, mert öt percen túl hajlamos vagyok együltő helyemben tüdőnyomásos klausztrofóbiában meghalni.

Szóval itt nem volt egy-két dolog, ami máshol van,  volt viszont klasszikus úszómedence, ami általában máshol kimarad, talán, mert túl sok víz kell bele, nem tudom. De jó volt azért leúszni pár hosszt, többet úgysem tudtam volna.

A lényeg viszont az, hogy összeesküvés-elméletbe illően ugyanazzal találkozik minden élményfürdőben az ember: az organikus-fa mennyezet, a sárga korlátok és a gyógyvíz között pár csúszda, vízimasszázs, és néhány áramlat.

Ennyit gyűjtöttem hát, hogy senki ne maradjon mára sem negatívumok nélkül. Amúgy természetesen kurva jó volt az egész.

A hotel is nyújtott egy laza 9et a 10ből. Vagy ha egy bénázás egy pont, akkor nyolcat. Borzasztó kedves csapat van az Art Hotelben, a szoba, a "lobby", az étkező, a terek, a medencék, a terek mind-mind nagyon rendben voltak. A részeg vadászok, akik péntek este átvették az uralmat, is csak 11-ig, fél 12-ig dorbézoltak a már kihozott italokkal meg a dugipiákkal. Pontosan addig, míg le nem mentem megkérdezni az éjszakai recepcióst, hogy van-e arra magyarázat, hogy miért kell nekem a 35.000 forintos hétvégémen részeg vadászokat hallgatnom?

A recepciós megkérdezte, hogy "Zavarja magukat?" (Igen, kérem, lévén, hogy közvetlenül a "lobby" felett kaptunk szobát, és az épületet nagyon szépen, ám nem túl praktikusan úgy alakították ki, hogy az emeleti folyosók egy légtérben vannak a részeg vadászokkal), majd felállt és elintézte a dolgot. Csak kár volt, hogy egyáltalán le kellett mennem, hogy fel kellett szívnom magam (Szeplős szerint felesleges volt, mert ezt emberi hangon is el lehetett volna simán rendezni, valószínűleg igaza van.) Az Art Hotel ugyanis kifejezetten családbarát intézményként hirdeti magát, és ámbár az erdőjárók egy idő után kifejezetten olyanok voltak mint egy nagy család, de szerintem inkább a kialakított gyereksarokra gondoltak, semmint rájuk. Gyerek meg volt bőven a szállodában. (Ott volt pl. Kamilla, az elhízott, idióta  kislány, aki nagyon komoly érv a gyermekvállalás ellen.)

Szólni rajtam kívül, nem szólt senki sem, de másnap reggel az egész étkezőben azt lehetett hallani, hogy a vadászok így meg úgy.

Nekem köszönhetik, hogy elhallgattak. Mert egy öntudatos és hősies fogyasztó vagyok, azért.

Fél-fél pont járt a konditeremnek füllentett egy darab használhatatlan multifunkciós "erőgépért" (a többi kardió volt, meg egy igen fasza pingpong asztal), és a  vasárnap reggeli túlfűtött jacuzziért. A két napba belefért egy 25-25 perces aromaolajos masszázs is egy jófej masszőrlegénnyel, aki szerint ebbe a szakmába férfi kell. Nem tudom melyik szakmára gondolt, de nekem azóta is fáj két ponton a hátam, ezt leszámítva nagyon jól esett.


A végeredmény egy majdnem 100%..

..Az éttermeknek is. Nem tudom mekkora forgalmuk van így télen, de a mostani hétvégén semekorra nem volt. Illetve mi voltunk a forgalom. Kipróbáltuk a Betyárcsárdát, ami ott és akkor nagyon tetszett a nulla hangulat és a vargányaként eladott csiperke ellenére, de leginkább azért volt jó, hogy odamentünk, mert másnap megtudtuk, hogy a csárdához képest fele olyan jól kinéző Koma Étterem mennyivel jobb hely. Forintra ugyanannyiért belefért két, a csárda porciójához képest nagyobb adag főétel (bélszín bélszínnel) és még plusz két nem olcsó pálinka is. Tudom, hogy a trend nem az adag mennyiségének kedvez, de hát nem is "arról" a szintről beszélek. Azért kifejezetten jól esett egy szemre is, ízre is nagyobb-jobb adag Szeplősnek is, nekem is.

Vasárnapra megjött a kötelező zalai hóesés, ami csak a nyári gumik miatt volt necces, mert azok csak nem akarnak lekerülni a Twingoról...