A küzdés. Az egy pontra koncentrálás, a mindent mindenhonnan oda csoportosítás, nem tudatosan, hogy ne zavarjon, de minden odakerül, minden el- és lefojtás, minden frusztráció, stressz, remény, akarat, alázat, alávetés, megfelelni és túlélni akarás. Egy-két dolgot leszámítva (és nem feltétlenül azokat, amikre én gondolom, hogy te gondolnál) pont olyan, mint a szex. Után kiürülsz, testileg, lelkileg. Győzöl. Nem le (legfeljebb csak magadat), csak győzöl. És csak vagy és élvezed a pillanatot.

Remeg az alkarom, a térdemen tartva írom ezt most befelé. Üres a skype, már alszik a túlsó vége, mások már isznak, talán még a meccset nézik, és ha nem lett volna meg ez az elementárisan lefárasztó másfél óra, bántana megint, hogy megint senki nem hívott, senki nem tartott ki, míg újra elérhető leszek, és senki nem keresett. De így most jó egyedül, kiöltem mindent, megcsináltam, fáradtság és béke van.  Magam magamnak magamért.

Jó éjt.