Ugyanezen a kanapén ültem, amikor valahol hat és hét között feljött a Margit sziget felett a nap. Mandula úgy távozott, ahogy azelőtt még nem. Nem a kupiban, a konyhai, gyorsan lefőzött kávéban, a mégis inkább ma is legyen melegszendvicsben volt a különbség, hanem láthatatlanul, odabenn, bennünk. Mert fél tizenegy fele a kapuban várt rám edzés után, valamikor éjfél előtt kértem meg, hogy mégis, inkább menjen haza, mert mégsem lesz így jó, és végre nem ment sehova, se el, se magába vissza, hanem végre elkezdett dörömbölni az ajtómon. Nekem egérkaparászás volt, neki a leghangosabb, legizzasztóbb éjszakai felzavarás, amikor nem illik, de mégis muszáj, hát vészhelyzet van, tessék megérteni, jó emberek laknak erre. Remélem jó emberek.

Hatra ment dolgozni, csendet és napfelkeltét hagyott maga után, a kanapén néztem, majd kávés pohár valahogy a párkányon maradt, aztán eltelt pár óra, maga a világ, és ugyanazok a kopasz, göcsörtös majdnem Duna-parti ágak között feketéllik át az ég sötétkék sötétítőfüggönye, megrajzolva az Árpád híd túloldalán büszkélkedő irodaházak neonfényeivel. A kávés pohárból talpas pohár lett, tele az otthoni melegítőként simuló, kényelmes borral.

Odakint várnak a tányérok, az ágyon hatalmas, színes gubancként játszik műsziklát a MI 220x200-as takarónk, amiben senki más nem aludhat, megígértem. A teljesen vakra, vágyakra megelőlegezett bizalom, egyenesen a fizetés utáni JYSKből. Egyszerűen bementem és megvettem. Valamiért jó vele kényelmetlenül, ölelve, zsibbadva tornászni az alvás és az ébrenlét határán. Átteszi a lábát, átveszi a kezem, tegnapig szinte ezek voltak az egyedüli üzenetek és nehezen kaptam meg őket a paplanhatáron. Kellett a schengeni egyezmény nekünk is, hogy ne legyen belső ellenőrzés, de együtt vigyázzuk a külső határokat.

Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, hogy kerültem ide ilyen hirtelen, de nem olyan rossz hely, rajtam és bennem az otthoni melegítő, lazára kötve. Kíváncsian nézelődöm.

--

Ha van kedvem, fél nyolcra átmehetek. Vannak dolgok, amik nem változnak és amiket nem értek. De milyen unalmas lenne a világ a mindentudással és mindenértéssel. Nyugodtabb, de unalmasabb.