A tetoválás messze van attól, hogy egyszerű műfaj legyen, ha éppen nem részegen ül vagy ültetik be a székbe az embert, bár nem tudom, hogy a valóságban is megeshetne-e  egy ilyen történet? A hatkerben van (volt?) egy némi álszerénységgel Izabella Kávézónak nevezett felelőtlenül olcsó kocsma, amely létesítmény hátsó szobájában, rögtön jobbra, a wc mellett, konkrétan egy tetoválószalon működik, szóval elméletileg elég egyetlen rossz ajtón beesni, és már is kaphatsz egy örök emléket a bőröd alá miközben a nadrágodba hugyozol.

A lényeg: ha éppen nem részeg, vagy (örök)kamasz az állapotod, akkor van esélyed arra, hogy rágörcsölj, hogy jujj, mi legyen AZ, mert azért mégsem mindegy, milyen hülyeséggel fogsz évtizedeken keresztül a tükörben szemezni. Legalábbis nálam már jó ideje megy az agyrecskázás, hogy kitaláljak egy igazán rám jellemző, teljesen egyedi, nagyon mély mondanivalójú, fasza dolgot, amit aztán soha nem bánok meg, meg mit tudom én. Ja ez kb olyan, mint a társ és/vagy munkakereső oldalakon, hogy mondj magadról valamit - lehet, ezt a hasonlatot már előttem, de attól még igaz.

És, ahogy az lenni szokott, a megoldás szembejött, ott volt egy filmben. Illetve elhangzott egy filmben: nem kép volt, amit lenéztem valaki übermacsó főszereplő válláról, hanem egy mondat égett bele az agyamba. Ahogy és aki mondta, az annyira eltalált a mondanivalójával együtt, hogy azonnal tudtam, soha nem fog kimenni a fejemből.

Semmi eget verő bölcsesség, csak egy egyszerű igazság, ami kurvára jól jellemez engem, ráadásul megfogalmazásában kiválóan illeszkedik az átlagos tetoválások némileg giccses szimbólumrendszeréhez.

Aztán persze jött az, hogy mennyire menő vagy nem menő irodalmi tetoválást viselni, de  úgy döntöttem, hogy pont lefosom. Hogy egészen őszinte legyek, azért elég sokat segített, hogy nézegettem ezt az írást és ezt a blogot, meg hát amúgy is, frankón menni fog hozzám egy ilyen irodalmi idézet, mert én egy kibaszott költő vagyok, naná. Már csak azt kellene kitalálni, hogy hova akarom, majd jön a fél-egy év bátorság keresés, aztán ha eleget találtam, talán lesz is belőle valami.

Ja, persze, hogy nem mondom el, mi az.