Pár perccel tíz után felkelsz, mert tudod, hogy a negyvenkettedik, tengelyirányban 180°-os, nyögve ágyat túrás után be fog állni a derekad. Nem nézed magad a háló tükörfalán, mert tudod, ahogy felülsz, kivillan a polód alatt az alsó hasgörbület, a napodat meg nem kellene rögtön az elején elbaszni.

Papucs, szőrös, kapucnis pulcsi, faszvakarás, kávé. Az utóbbi időben nem vagy éhes reggelente, mert vagy a tested változik, vagy annyira jól élsz, hogy reggelre is marad a gyomrodban valami. A kávé viszont vallás. Kigumizod a kávépárna-zacskót, kiveszel egy korongot, beleteszed a szűrőbe, lecsukod a gép tetejét, alátolod a poharat a két édesítővel, aztán benyomod a gombot, és nézed, ahogy a forró, barna folyadék aláfröcsög a két kis nyíláson, ahogy mesteri kiszámítottsággal a pohár tetejére varázsolja a centis habot.

A net nagyjából halott, de arra pár szertartásos jópolgár-percre pont elég, amíg úgy teszel, mintha újságot olvasnál. A pohár kiürül, a délelőtt végére majd az aljába szárad a maradék hab, de a legnagyobb része már azon dolgozik, hogy aznap is útjára indítsa a szervezeted.

A kanapéra még pont átjutsz ebéd előtt, belefér vagy kétszer negyvenöt perc, mielőtt másodszor is elzarándokolnál a konyhába, hogy aztán újra a sorozatot bámulva edd magad rommá.

A nap további felében eljutsz az évad végéig, de a laptop már szedi az újabb részeket. Néha ránézel, ha már ott vagy, kényszeresen lecsekkolod a szociális hálódba kieresztett szonárokat, de mind azt mondja, hogy nem történik semmi odakint. Tél van, csendesen lehullik az a pár nap, míg át nem fordul tíz a tizenegybe és majd akkor is csak nehezen indul újra a világ, az az egyre öregebb, rettenetes gőzszörnyeteg.

Elgondolkozol, hogy rendben vannak-e, ezek a semmiről nem szóló, semmit nem hozó és semmit nem kérő napok, mert érzed, hogy odabenn a mélyben az az örökös útkereső feszültség csak célra, megfejtésre, vagy csak az átmeneti megkönnyebbülést hozó, belső, kapunyitó drogokra vár.

Vállat vonsz, pár napig még így maradhat: a nappal néha az első kávétól a következőig tart - aztán már csak pár óra a sötétedés.

Este hatkor elgondolkodsz az első pohár boron.