És amikor Anya, a rokkantnyugdíjas, eljött vonattal Kelenföldig, hogy hozzon a karácsonyi kajából, majd elment a következő vonattal haza, és még később otthon kipakolva a halászlevet, a húslevest, a töltött káposztát és a tortát és minden sütit, a szatyor alján megtaláltam a szintén nekem/nekünk szánt Story és Patika magazint, akkor végre elkezdtem úgy igazán bőgve röhögni az albérlet előszobájában, hogy azt a mocskos kurva életbe, hogy ez mennyire kibaszott nehéz, mert annyira szépen fáj.
Mindig ilyeneket csinál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fck 2011.01.03. 15:16:52
annyira jól esik, hogy még másnak is jólesik.