Email: most van az, amikor mindenki azzal tölti a munkaidejének jelentős részét, hogy előkotorja a netről a legfaszább/leggiccsesebb karácsonyi képet, amit odatehet az emailes jókívánságának aljára. Ez egy worldwide multinál geci sok spamet jelent.

Facebook: a céges buli után legalább eszébe jutott valakinek, hogy csak zárt csoportban terjessze azt, amit amúgy sehogy nem kellene. A sehogy nem kellenét én azért odatoltam egy commentben, jelentékeny mennyiségű smiley-val megtámogatva. Természetesen szinte azonnal megérkezett az a javaslat, hogy esetleg megpróbálhatnék nem annyit inni, hogy szégyellni kelljen magamat - mintha nem próbállkoztam volna ilyesmivel harmincegy év alatt. Azonban megfelelően nagy számú empirikus kísérlet alapján azt kell mondanom, hogy ez a verzió nem létezik. Úgyhogy miután nincs orbáni hatalom a kezemben, sem a kellően agresszív késztetés a fejemben, én meg sem próbálom kiiktatni sem az amúgy elég erősen sociallife-dokumentarista hajlammal rendelkező embereket, sem az általuk létrehozott végterméket. Az van, hogy felvállalom bazmeg.

Skype: a skype, ott lent a jobb oldalon, meg csak forog, forog, órákon keresztül önnön szürke logóegyetemében, csatlakozni akar a nagy szerverhez, megtudni, hogy kihez tartozik igazán, hogy aztán sikeresen kapcsolódjon a többiekhez - de nem sikerül neki. Erősen emlékeztet valakire.

Blog: a közléskényszer nem olyasvalami, amit vissza lehetne fogni, legfeljebb csak ideig-óráig. Én azt hiszem többet már nem próbálom meg.