Tegnap mindenféle napsütés után átmeneti vakságomban úgy töröltem ki helyből két file-t a pendrive-omról, amivel nettó egy-másfél órát szórakoztam a multinál, hogy egy karikatúrarajzoló bizonyára sírva fakadt volna gyönyörűségében, ha legalább lefényképezhetett volna. Tudjátok amikor ráül az a  buta döbbenet az arcra, hogy ne bazz,most tényleg ezt csináltam?

Aztán úgy öt perc adásszünet után jött  James Bond, Jason Bourne, és a  Ponyvaregényes Takarítóból gyúrt automata énem, aki a legnagyobb bajban marad a leghidegebb fejű és kielemezte a szituációt: nem kell kétségbeesni, számítástechnikai tudása simán van azon a szinten, hogy tudja, egy törlés, nem törlés, főleg, hogy ez egy olyan pendrive, ami 64 megabájtot tud - igen, úgy nagyjából a floppy lemezek után jött féllel -, tehát túl sok adatot nem kell átnyálazni rajta.
 

És akkor jött a zenés rész, ahol Jason akcióba lendült. A gép előtt maszkulin-hozzáértő módon adatokat keresett az ellenfeléről a net szürke, és tiltott zónájában, nagyon sok z-re végződő, vagy ártatlan reklámokkal telített oldal között. Ezt tette órák hosszan:  talált egy csomó a file recovery programot, melyek mind ingyenesnek hirdették magukat, és vagy egészen addig azok, míg James azt nem akarta, hogy a megtalált titkos adatok helyreállítódjanak, vagy teljesen ingyenesek voltak, viszont szart sem értek. Az adathordozó egyelőre nem adta meg magát a főhősnek...

Jason, aki néha James, fáradtan hátradőlt, és a szemét dörzsölte, majd rövid töprengés után eszébe jutott, hogy pont ebben a városban (is) van egy titkos kontaktja, egy haver, aki boltjának hátsó raktárában hajlamos mindenhez érteni, 2 másodperccel előbb mér be bármilyen telefont, mint bármiféle hárombetűs ügynökség, és birtokában van a világegyetem majdnem összes tudásának.

A hátsó szobában Mr. Torrentz tudott egy programot, ami kiderítette, hogy azért a 64 mega az egészen sok kétes illetőségű jpeg file tárolására volt egykor alkalmas, és ha  a soknevű főhős belegondolt, hogy ezt a pendrive-ot főleg a főiskola könyvtárában használta ahol a túl sok év alatt nem túl sokszor sikerült rávennie magát a tanulásra, főleg, hogy ott volt internet, akkor nagyjából sejtette, hogy milyen képek lehettek ezek. Viszont sem ezeket, sem több doc file-t sem sikerült úgy helyreállítani, hogy olvashatók legyenek. Pedig a főhős majd megveszett a tudásért, hiszen 2005-ös, 2008-as word dokumentumok vannak köztük, az egyik igen sokat mondó címmel szerepel - Apámról -, de a word már nem tudja olvasható formátumba konvertálni. Itt már Mr. Torrent sem tudott segíteni.

Legalább a két melós file megvan, de Jason bármikor odaadná azt az egy óra szopást azért, ha azokat a bejegyzéseket elolvashatná.

Vagy lehet, hogy jobb így. James bölcs és tudja, hogy vannak titkok, amelyek mindörökre titkok maradnak.