A hitelességről úgy általában, de úgy egészen specifikusan is csak annyit, hogy miután én azt találtam mondani egy kedd esténként vasalóval közlekedő embernek a Szimplakertben, hogy nekem ugyan van csajom, de mégis a vasalatlan kosárból öltözködöm, két napra rá máris a vasalódeszkánál talált a munkából hazaérkező barátnőm. A tanulság annyi, hogy a jó pontok gyűjtésének (természetesen belső) kényszere bizony néha felülírja... na, úgy mindent felülír.

De, hogy ezek az agyatlan divatkreátorok az biztos hétszentség, hogy egyetlen elbaszott beszegést, fodrot, ráncot nem vasaltak ki még életükben, az kurvaélet, különben nem terveznének ilyen kis frikfrakkokos blingbalangokat. Hát olyan nincs, hogy egy hétgrammnyi, semmi anyagból  készült felsőt oda lehessen szegezni ahhoz a nyomorult deszkához, mert nem marad ott, összeugrik, elmászik, és eleve a vasaló éle nagyobb az egész hóbelebancnál. Nagyjából a másodiknál ott tartottam, hogy ráteszem a vasalót, azt leülök, megvárom, míg felgyullad.

Én azt javaslom, hogy járjon mindenki iskolaköpenyben, mert azt nem hogy nem kell, de nem is lehet vasalni. És akkor legyenek ilyen kitűzök, hogy ma szexi napom van, ma slampos napom van, ma nem vettem fel melltartót-napom van, ma garbós-napom van, ma tárgyalásos-napom van, ma buliba megyek, meg mit tudom én. Mi meg majd arra izgulunk, hogy figyeld, láttad azt a rózsaszín jelvényt? Iszonyat dögös kitűző, nem semmi!

Tudom, hálistennek nem rajtam múlik.