Hónapok óta nem beszéltem ennyit se anyával, se nővéremmel, sőt, igazából egyáltalán nem vagyok a telefonos hőscsevegő, mint például Szeplős meg az övéi, akik úgy diskurálnak, nevetnek és vesznek össze sírásig minden egyes nap, mintha egy konyhában lennének, pedig nem. Egy elég furcsa háromszög csúcsaiban élnek, amely alakzat szárainak nem is annyira a kilométerek adnak  hosszúságot, hanem, az hogy mit hoz az élet. Az élet pedig három embernek jó nagy háromszöget hoz, aminek ők azonban több-kevesebb sikerrel adnak meg egy harmadik dimenziót, amelyen át szabadon  közlekedhetnek, főleg, ha a másik nem a laborban, iskolában, vagy ki tudja hol van. Nők meg a telefon. Ja, meg a táskájuk. Részemről mem tudok elég hálás lenni azért, hogy nekem feltalálták a farmerzsebet.

Testvérem szülni fog, január előtt nem mennek sehova, addig maradnak. Ábit majd jól fel kell készíteni, hogy máshol fognak  lakni, de szerintem ez már rég el van baszva. Ezeket a dolgokat nem lehet kijavítani, utántölteni, kiradírozni, jó eséllyel soha nem fogja megérteni, hogy mi történt, akkor, amikor épp, hogy hatéves lett. Miért mentek el egy másik lakásba otthonról.

Három év kellett ahhoz, hogy azt hibát, amit apa halálakor elkövettünk, azt ne tudjuk tovább görgetni magunk előtt. Három évig vártam egy kényelembe vakult emberre, valahol végig tudtam, hogy hiába. Látnia kell, sőt, testvéremnek is látnia kell, hogy mibe kerül albérletben lakni, nem csak a rezsit fizetni, hanem otthagyni a hatvanezret a "semmire", arra, hogy egyáltalán lehessen valahol. Látni kell, érezni kell, hogy -60.000 Ft az alap, onnan kell a gázt, a villanyt, a vizet fizetni,  onnan kell a Lidlbe járni, onnan kell bérletet venni, onnan kell két gyereket nevelni. És az még nem is csak az övék. A gyerekié sem lesz. Az csak a túlélésért van, a jelenért.

Ezt látni, érezni, tapasztalni, utálni kell, hogy megértse azt, milyen kevély,  nagyképű és ostoba dolog azt mondani, hogy "én nem veszek fel kölcsönt!" A sajátodra barátom, a gyerekeidére majd felveszel. Örülni fogsz, ha felvehetsz egyáltalán.
Üdvözöllek a világomban, te fasz.

Mert eddig ott volt a három szoba. Az övéké, apám váratlan halálának túl könnyűnek bizonyult árán. Azt hinni, hogy azért a három szobáért, hogy azért az életért nem kell fizetni semmit, annyira jellemző emberi ostobaság. Mindennek ára van. És most nem pénzben lesz megfizetve.


Apámnak 59 Ft-ért vettem mécsest a Tescóban. Volt még mellett két akciós Tuborg sör, felvágott, kenyér, sajt és Kotányi egész fahéj.