Az őszibarackleves magányos és elmélyült, multikonyhában való kanalazgatása közben azon mordondíroztam, hogy az a bajom a keresztény világképpel, nincs benne egyensúly.

Mert ott a pokol, ami kurva meleg és lenn van. Van a menny, ami fenn van, és, ha a Jóisten hasonló analógiára teremtette a Földet, mint a nem tudom mit, akkor a mennyben geci hideg lehet. A kérdés az, hogy ez esetben ki akar egyátlalán odakerülni? Azt, hogy a mennyben farkashideg van, azt az is alátámasztja, hogy a legkreatívabb dolgok, legnagyobb technikai vívmányok, a legnagyobb ötletek, eszmék mind ott keletkeztek, ahol szar idő van. És elég könnyen belátható, hogy egy világegyetemet, Föld bolygót, ökoszisztémát meg emberiséget mégsem lehet pálmafák mellett strandolva, vagy éppen szaharai hőségben kókadozva teremteni. Ahhoz bizony minimum egy dolgozószoba kell, kinti zord idővel.

Tehát van a forró pokol, a hideg menny, de a Földön van azért középút is, tehát minimum kell lennie egy igen fasza szakrális helynek is a kettő között, vagy mellett, főleg, hogy amúgy is nagy tiszteletben van a hármas szám a kereszténységben.

És kb. itt volt a leves vége.