harminc

A telefonom kb. tizenhatodikától bent pihent az Új Udvar Nokia boltjában, én meg csak ma untam meg végérvényesen az ígért "Ha kész van"-smsre való várakozást.

Az smst állítólag automatikusan küldi a szerviz, ha átállítják a telefon státuszát, vagy valami ilyesmi, de a lényeg az, hogy amennyiben erre az egyszerű dologra is képtelenek voltak, akkor ehhez képest vajon mennyire tekinthető hitelesnek és elfogadhatónak a vizsgálati jegyzőkönyv miszerint hibát - természetesen - nem találtak. "A készülék a Nokai előírásainak megfelel", illetve "a GPS navigáció indításánál a telefon automatikusan csatlakozik a VF VitaMAX internethez , ha a felhasználó az Igen opciót választja ki.  Utána már automatikusan minden csatlakozásnál fel fog csatlakozni, és adatforgalmat fog generálni."

Nem, ismétlem, NEM választottam semmiféle Igen opciót, mert a hírekkel ellentétben nem szeretem szopatni magam és azt is megjegyezném, hogy kurvára nem vagyok Vitamaxos. Legalább ezt megnézhettétek volna. Mindegy.

A lényeg, hogy jól fejeződött be a történet. Jövőre meg megnézem ezt a adatroaming-limit cuccot, mert ez tényleg nem megy, ami eddig ment. Botrány.

Amúgy javarészt a jóváírásnak köszönhetően még mindig azt tudom mondani, hogy imádom a telefonom, több mint két hét régitelefonos sonyericsonozás után teljesen le voltam halva tőle, hogy milyen ÁLLAT egy készülék. Nem unom. Valószínűleg azért nem, mert ez az első olyan telefon, amiben nem az lényeg, hogy néz ki, meg milyen a menüje, amit ugye azért egy év alatt tönkre lehet unni, akkor is, ha valaki fele ennyire nyomogatós kütyübuzi, mint én, hanem, hogy milyen szolgáltatásokat tesz alám. Például három hét idegbajt. Hogy lehetne ez unalmas?
De komolyan, net, GPS, elemlámpa, szótár, meg minden bizbasz és kutyafüle. Meg ma este zene hazafele. Juhé!

(Addig vissza a melóba. Hétfő van, A dolgozós nap.)