Na most vegyük Zolit, mert ő az alap. Zoli egyik kedvenc szórakozása, hogy a naprendszerből is kiüldöz bizonyos tünetekkel és  kórképpel rendelkező embereket, egyedül azzal, hogy nem engedi a fel a blogjára őket. A kimoderálás felett bizonyára nehéz lehet napirendre térni. Pont olyan lehet, amikor egy lány azt mondja, hogy nem. De..NEM. Ne izélj, figyelj... NEEEM. Melyik része nem világos??!N-E-M.

A levegő benn szorul, pont úgy szívtájékon, középen, és a meghökkenés, a ledöbbenés, a leforrázottság, a középszerű intelligencia, és az annál jóval jelentékenyebb  ösztönös agresszivitás ötösfogata lehetetlenné teszi, hogy felfogja az ember a NEMet. Azon morfondírozik, hogy most vagy nagyon megveri ezt a lányt, vagy még bele is rúg, mint Brad Pitt Angelina Jolieba a Mr. és Mrs. Smithben.

Őket kimoderálták. "NEM". Ezen annyira felcukkolódnak, hogy azt el sem lehet képzelni. Időnként még cikket is írnak róla, hogy ők PONT oda nem kerültek be. Nehéz megérteni azt, ami felett nincs hatalma az embernek, pedig ő PONT arra vágyik, hogy PONT ott, benne, nála, részese legyen. Szívás.

Ezzel a moderálási mizériával én kezdetektől úgy jártam el, hogy beállítottam, hogy legyen, hátha rettenetesen csúnyát kommentelnék magamnak. Azóta eltelt egy kis idő, és ha szigorúan nézem, összesen két olyan, keretekbe és főoldalba foglalt szófosásom volt, amikor nagyon hálás voltam azért a pár pipáért ott, a beállítás menüben. Amúgy kurvára nem fenyeget az a veszély, hogy olyan, minőségileg értélkehetetlen leoltást, reklámot, spamet kapjak, amit kategorikusan kizárnék innen. Sőt, legcsúnyábban, a legnagyképűbben és a legreklámosabban én beszélek errefele.

A címpalról, meztelen-őszintén: A címlapon levés rettenetes. A címlap egy elég erős drog, akarja és fél tőle az ember. Én. Gondolom más nem fél. Én azért, mert mindig benne van a pakliban a lebukás nevű epic fail. De akarom, sokkal inkább akarom, mint félek tőle. Akarom, hogy olvassanak, azért jelöltem be, hogy legyenek itt reklámok, mert másképpen ez nem történhetne meg. Aztán a hullám után jött a csend, egy ideje nem kerültem ki, igaz, azt sem értem, hogy kerültem ki azelőtt. A lényeg, hogy az ember megszokja a csendet, és amikor magába néz, akkor kurvára örül, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel tud írni magának és annak az 50-100 közötti napi látogatónak, aki erre jár, mint az időnkénti sokezres létszámú felszínkattintóknak.

Legutóbbi uborkaszezonos felfedezésemet konkrétan (ez a legcsúnyább szójárásom, erről le kellene szoknom, gyűlölöm) nem tudtam úgy megoldani, hogy egyenként engedjem be a kommenteket, hát fogtam és kikapcsoltam az egészet: lássuk be, a grillezés nem az a veszélyes vidék, ahol a trollok járnak. Ugyan a vallás szó egy embert minimum megzavart és még egy valakinek mindenképpen közölnie kellett, hogy ez a blog mekkora egy nagy szar, de ennyi bőven belefér. Az első alkalommal bizonyára belehaltam volna ebbe a két kommentbe is. Az ötödik - de ki számolja - címlapnál ez már csak kis chili a húslevesben.

Viszont és de. Ha úgy alakulna, én azon nyomban visszakapcsolnám, szívbaj nélkül. (Ja, igen, most tulajdonképpen arról írok, hogy ki akarnám kapcsolni a moderálást.) És én most csak annyit szeretnék kérdezni tőletek, hogy ez gusztustalan lenne, hogy én ki-be kapcsolgatom ezt a szart, ahogy kedvem és az index istenei jónak látják, vagy igen, és inkább hagyjam benn az előmoderálást, mert akkor legalább mindenki tudja merre-hány méter? Etikából nem vagyok jó, sulis bunyóknál is simán rúgtam kukira, ha úgy alakultak a dolgok, sőt, haverom excsaját is megkívántam már, tehát ez egy igazi kérdés, nem költői. Szerintetek?