Július 1. 6. nap

(Szeplős) Kellemes reggeli és napsütés a parkoló melletti kis parkban.
0,90 Euró (kv utánra)
9,90 Euró+5,20 szivargyújtós cuccokra. A töltőm lefagyasztotta a telefonomat és a merülőforraló is tönkrement egyből.

(Annak ellenére, hogy a francia autópályadíjaktól óva intettek - főleg, mert náluk aztán jó sokat kellett volna azon utazni - egy jó hosszú darabon ingyen mentünk a pályán Párizs fele. Volt is para ebből, mert a GPS egyszerűen csak rávitt, úgy, hogy a fizetős utak le voltak tiltva a beállításokban. Egymást győzködtük, hogy biztos ingyenes a szakasz, ugye?! Amúgy az országban szinte végig négysávos autóutakon lehetett közlekedni, voltak rajta fasza pihenők. A kisebb utak pedig eszméletlen helyekre vezettek minket, úgyhogy a franciáknál szerettem vezetni - egészen Marseille-ig.)

Parkolás Reimsben 0,70 Euró, ami szükségtelen volt, mert a déli órák ingyenesek lettek volna, és 2, 80 ebéd - igazi francia pékségben.

(Reims egy csendes kis helynek bizonyult aznap délelőtt, megnéztük az ikszedik gótikus katedrálist egy darab Notre Dame-ot, és a sokkal jobban bejövős Saint-Remit. Na ez utóbbin faszán látszott, hogy nem a múlt héten készült, valahogy ez jobban segített, hogy lássam magam előtt amit úgy elképzelek magamban a középkorról. Szinte senki nem volt itt rajtunk kívül egy darab orgonistát leszámítva, aki viszont jó kis magánkoncertet adott nekünk.

Szeplős éhes lett, ezért croissant-okat és baguetteket vizionált, szerencsére azt is megálmodta,hogy merre kell menni a péksütikért, így mindössze 10 perc hiábavaló kanyargást mutattunk be a katedrális körül.

Reimst úgy hirdették, hogy itt champagne van. Hát nem volt. Még szőlő se, csak búza. Párizsig csak búzát láttunk, de azt rengeteget. Szerintem Reimsben marha jó sört főznek, azt ennyi, abban is van buborék.)

Szinte akadálytalanul jöttünk Párizs fele, 90-110 km/h korlátozásokkal. Csak kibaszott meleg van, volt és hát nem úsztuk meg a gigadugót Párizs előtt. Az hardcore volt: tűző nap és döcögés a bevezető szakaszon.
A kemping viszont - rögtön ezután - olyan, mint egy darab mennyország. Viszonylag üres, sátor nem sok van, a terület meg hatalmas. (Párizsban kettő is van, azért ezt választottuk, mert Max azt monda, hogy az a rész, ahol a másik van - Boulogne - arról híres, hogy  ott több a kurva, mint a turista. Meg emez közelebb is volt, egyenesen az érkezési oldalon.)
A recepción 8 percben olyan profi eligazítást kaptunk, hogy még Szeplős sem értett belőle mindent. Kaptunk két térképet. menetrendet, megvettük a kétnapos Párizs kártyát.
Az egész 91 euró (A két éjszaka meg a bérletek.)

Kajáltunk, zuhanyoztunk, nagy nehezen elindultunk. Eljutottunk egészen a kemping bejáratáig, most meg várjuk a buszt, mint a jó gyerekek.
19:09
Este nyolcra talán meglesz az Eiffel-torony :)
(Szeplőst teljesen lenyűgözte az általam már jó előre beharangozott, éjjelbe nyúló világosság. Errefele aztán tényleg sokáig tart egy nap.)

Eiffel-torony 9 Euró (2*4,5, ez a lépcsős ár. A tömegjelenetes lift kétszer ennyi.) Húgymeleg fél literes ásványvíz a nálunk lévő húgymeleg ásványvíz mellé 2 Euró. (Kicsit zokon vettük az átbaszás ízű lehúzást.)
Hideg kóla 2 Euró (már visszafele, a metrón.

Ja a közlekedés! Én le voltam döbbenve Párizs tömegközlekedésén, Szeplős, nos ő volt már Londonban... Először is vannak a vonatok, abból is van vagy hat vonal. Ezek egy megállóval kb. három metrómegállót teljesítenek. Metróból is van egy-kettő, és gondolom minden másból is. Mi csak busszal találkoztunk, az vitt vissza a kempingik a vonattól. Hatalmas föld alatti hálózat, kilométereket lehet gyalogolni akár egy állomáson belül is, olyan sok folyosó, mozgólépcső és -járda van, hogy tényleg le voltam akadva. Rengeteg fajta szerelvény, volt amelyiknek még rendes, brutális nagy gumikereke is volt. A légkondi viszont felejtős. Katlan volt a javából, ott lenn az utcák alatt.)

Amikor a Trocadéro felől megérkeztünk a torony elé Szeplős első (csalódott) szava annyi volt, hogy "ez csak ekkora?" Merthogy méret a lényeg :)
Aztán utána már nagy lett, merthogy a kis dolgokból is lehetnek aztán nagy dolgok. Amit később meg is másznak az emberek.

(Teljesen felkészületlenek voltunk, gondoltuk, hogy felmegyünk, aztán viszonlátásra. Arra, hogy még páran ugyanezt akarják, nem is gondoltunk. Az egyetlen missön az volt, hogy a naplementét fentről akarom látni.
Ehhez képest az volt a valóság, hogy három geci hosszú kígyónyi ember akart feljutni ugyanoda. Az egyikbe fáradtan beálltunk, a harmadik világ teljes lakossága pedig ásványvizet, repülős, világítós, bizgentyűs, berzentyűt valamint torony alakú bármit akart 0,2 másodperces periódusonként/-ban eladni nekünk.
Úgy nézett ki, hogy a naplemente nem fog összejönni, amikor is Szeplősnek feltűnt egy negyedik, jóval rövidebb sor. Megnézte magának, majd sűrűn integetett, hogy menjek oda. Nem sokkal később észrevettük, azt az óriásplakát méretű információt, hogy  itt CSAK lépcső. Sóhajtottam, felnéztem, és éreztem, hogy ez a sorsom: a lépcső rácsain keresztül fogok lezuhanni 45 méter magasból. Külső, páros szaporítószerveim szaporán elkezdtek be- és visszahúzódni, utolsó erőmmel egy  bátorító "minden rendben" mosolyt dobtam Szeplős felé, majd beálltunk a sorba.
Az, hogy ezelőtt kb. másfél héttel a negyedikre költöztünk be, sokat segített és nagyságrendekkel jobb állapotban érkeztünk meg, mint a többiek. A lépcsőkön keresztül nem lehet leesni, a korátok sem nyíltak szét, és az egész annyira kurvára érdekes és hihetetlen volt, hogy jó darabig nem is értem rá a tériszonyommal foglalkozni. Kicsivel később is csak ő foglalkozott velem, nem én vele.)

Párizsban mindenkinek Iphonja van. (Nem vicc. Mindenkinek. Kurva nagy akció lehetett Iphone-ból valamelyik boltban.)

02. Péntek/7. nap
(Szeplős) Itt ülünk a Louvre-ban és nagyon sok időt töltöttünk itt, rohanunk tovább.

(A Louvre-ba muszáj volt bemenni. Nem mentünk egyetlen múzeumba se Párizs előtt, se utána, de ide, ha zárva lett volna, is betörtünk volna. Nem tudom, hogy szebb-e, vagy értékesebb-e - ha lehet egyáltalán ilyet mondani kultúraügyben -, mint azok, amiket ezért vagy azért kihagytunk. Nyilvánvaló, hogy híresebb, alapvetően ezért akartunk bemenni, aztán vessen ránk követ, aki úgy gondolja. Személy szerint nekem azért volt fontos, mert rajzórákból kreált művészettörténet-órákat én kifejezetten élveztem általánosban. Volt egy rakat rém unalmas diavetítéses óra, de aztán otthon jött az izgalmas rész, amikor ki kellett vágni a könyvből a képeket és SAJÁT szöveget kellett hozzáírni, hogy az mi, mitől híres, milyen stílus, mikor készült, ilyenek. Odatettem magam, nem kérdéses. Egy rakat cucc ott volt ebből a Louvre-ban: az írnok szobra, a törvénykönyv (ami nem is olyan magas), a kapuőrzők, a kifejezetten kicsi (és valószínűleg másolat) Mona Lisa a kötelező 500 darab japán turistával szamurájjal eltorlaszolva, Niké szobra, a (természetesen félmeztelen, csöcsös) Szabadság vezeti a népet, stb.
És hát maga a Louvre a piramissal, apám! Az (a termek) sokszor jobban nézett ki, mint ami benne van. Az egész beszippantott, pedig ez is csak egy rakás szobor, sötétülő festmény, meg vitrin mögött porosodó kacat, de akkora hájp van mindemögött, hogy nem lehet nem élvezni. Niké szobra olyan hatásvadász módon van kihelyezve, hogy nem tudsz közönyös maradni, minimum egy "asztakurva" elhagyja a szádat, amikor kifordulsz elé a lépcsőfordulón és ott magasodik feletted egy félemelettel.

Az ebéd: a Louvre körül és alatt egy egész kis vásárlóközpont van kifejezetten nem franciás résztvevőkkel, mint Starbucks (nem ittam, sehol sem) McDonald's, nemzetközi konyhapultok. De vannak itt ajándék-, könyv-, és divatozós boltok is. Mi 10 Euróért ettünk egy világmegmentő négysajtos pizzaszeletet, cukros üdítőt - kellett az energia -, és profiterolt. Szeplős azt mondta, hogy ez az.

Vásároltunk a Szajna-parton, megnéztük a szintén leírhatatlan nevű Pompidőouő-központot, de sokkal jobban értékeltük, hogy mellette van egy kis vízfelület, ahol talpat és vádlit lehet hűsöltetni, megnéztük a Notre-Dame-ot, ami ekkor már csak egy további gótikus templommá redukálódott, és nem is a legszebbé. Láttuk távolról is a tornyot,  végigmentünk a Sanzenizén, vásároltunk, eláztunk, és elmentünk másodszorra is a Diadalívnél. Párizs. A nevében ott van minden. Borzasztó hálás vagyok, hogy nem csalódtam benne.)

Párizs 2. nap kltsg
7,20 bolt (Peti idegeinek) (alkohol)
10.00 Louvre ebéd (Menu bianco)
2*9.50 Louvre belépő
2.50 Evian 1 L (metró)
2.60 kóla (metró)
4.00 ajándék (kulcstartó, mágnes)
6.00 kistükör (ajándék Huginak)
(33.50 NAF-NAF Szeplős lelkének)

A sátor jól vizsgázott, mi annál kevésbé, volt egy igazi nagyvárosi zuhé, olyan kánikulás. Minket a Sanzenizén kapott el, amikor Szeplős éppen Louis Vuitton-tartásban ment volna végig a sugárúton (a NAF-NAF-os szatyorral).
Szegény, ez járt volna neki. (Ehelyett bebugyoláltuk a hátizsák esőhuzatjába, hogy ne ázzon el, amitől szarrá gyűrődött a szatyor.) A sátort meg itt kapta el a kempingben, mi meg jól szellőzőre hagytuk, hogy ne melegedjen túlságosan fel. (És a kitett törölközők sem száradtak meg...)

A csehek (két család) túl közel jöttek, konkrétan itt vannak a seggünkben. Most nézzük, ahogy gyereket nevelnek, matracot fújnak és áramot lopnak.
Vettünk olcsó (?) Loire-menti rozét, nem is tudom mióta az első chipset.
Pihenünk, ma este ez a program.

(A rozéval kiszöktünk a Marne-parta. Szöktünk, mert ugyan a kempinget rögtön a folyóparti sétány mellé álmodták meg, de oda legálisan kijutni szinte lehetetlen volt. A hátsó kapun én már átmásztam, Szeplős is fenn volt már a kapun, amikor is az, egyszer csak, (a fogódzkodó barátnőmmel együtt) elkezdett kinyílni és egy autó siklott be a kempingbe. Én csak egy halálosan kúlos, feltartott hüvelykujjal, valamint egy vigyorral mutattam, hogy köszi. Szeplős lemászott és nagyon vörös arccal elsomfordált a tetthelyről. Rajtakapták. ŐT! Amint szabályt szegett. Ez elviselhetetlen. Csak fél üveg bor segíthetett az ügyön, de a chips nélkül esélytelen lett volna a megnyugvás.

A Marne-parti sétány amúgy relaxosan nyugodt, békés hely, az ember el sem hinné, hogy még mindig Párizsban van.

A kempingben a lopikos cseheken kívül még kissé zavart a négy-öt busznyi angol nemzetiségű iszlám vallású embertömeg. A vallásuk csak azért lényeg, mert elhűlten néztük, ahogy 36 fokban sem kerül le semmi a lányokról, legkevésbé a hidzsáb. Dauerolt tésztás levest ettek reggelire, agyonfőzött csirketartozékokkal, és elbűvölten néztem, ahogy a szakácsuk Kelet felé imádkozik.

A baj az volt velük, hogy egyszerűen megszállták a hozzánk közelebbi - és egyben a legnagyobb - vizesblokkot.Odaparkoltak a buszok, ott főztek előtte, a közelben sátoroztak: csak rajtuk keresztül lehetett közlekedni és azért messze nem voltam ennyire kiváncsi rájuk. Ezeket leírom, de részletkérdések voltak. A lehető legjobb módját választottuk Párizs bevételének, istenáldása volt az a kemping, kurvajó volt, ez a lényeg.)

 Na, basszátok alássan, Evianból iszom a kávét.

(Szeplős) Párizst előítélettel fogadtam, mondván, hogy nagyváros, tömeg és senki nem beszél angolul.

Hát..ez a legszebb nagyváros, amit valaha láttam. Ugyan Peti szerint ipari turistáskodtunk (Azért ellőttem párszor ezt a kifejezést, tudom. Egy Mountex magazinban találkoztam vele. Viszont és ellenben Irvin Shaw azt írta - hogy tovább vetítsek - a Pénz, szerelem, szépasszonyokban, hogy ha turista vagy, viselkedj turistaként.) és a leghíresebb dolgokat láttuk nagyrészt (de nem is volt rá sok időnk - menthetném magunkat), mégis a Louvre, az Eiffel-torony, a házak, mind olyan szépek egy ekkora hatalamas és turistákkal teli fővároshoz képest, amilyet még nem láttam.