7:00

Kibaszott telefon. Nem elég, hogy felébreszt, de rögtön 7:00-kor választás elé állít. A nap első nagy horderejű döntését rögtön 7:00:03-kor meg kell hoznom, ez itt a modern világ, helló!

Leállít - Szundi? Leállít - Szundi? Leállít - Szundi?

Szundi bazmeg.

7:05

Kibaszott telefon. Nem elég, hogy felébreszt, de rögtön 7:05-kor belerángat az első irodai szituációba. Rám küldi a remindert és feedbacket kér, hogy a kurva anyját.

Leállít - Szundi? Leállít - Szundi? Leállít - Szundi?

Állítsd le magad, kurva gyorsan.

Telefont bekapcsolja? NEEM!!

Milyen nap van? Nem tudom. Jó idő van? Nem tudom. Fel kéne kelni. Tudom.

Felkelek. Összetörve, legyőzve, de (alig) élve kimegyek a konyhába. Megkeresem a Remény Egyetlen Végső Forrását, azt a ronda, foltos, édes, drága kotyogóst. Szétcsavarom,  vizet teszek bele, visszateszem a baszt, felső polc, kávé, leveszem, egy kanál hónap eleji akciós olasz kávé. Na, a biztonság kedvéért még egy fél, ennek a fele mellémegy. Rácsavarom, tüzet csiholok a Karancs legkisebb rózsája fölé, és ráteszem.

Leülök és várok. Azt mondja hruuuuhuuhúúúhuuúúuu hruhhuuhuhuhuhhhhhhhhh. Vállat vonok, hogy ez még kevés lesz, de haladunk. Kicsit felhúzza magát: HURURURUUUU HÚÚÚÚhhhh! Bíztatom, hogy ez az, még egy kicsit tolja meg. És akkor...

Elkezd beszélni hozzám a nap, a reggel, az élet. SZHÖRTYŐŐ HŐRTYŐ RHÖHÖHÖHÖSZÖÖÖÖBRRRÖÖÖRÖRÖRÖ HÖHÖHÖÖÖÖÖÖÖHHHRRRÖRTY!! Csütörtök van, változékony idő lesz, fáradt vagy, de túléled ezt a napot is. Lesz benne melegség, otthon, és benned elég erő. Kezdjük mondjuk egy kávéval!

Beleöntöm az üvegpohárba, azért abba, mert muszáj látni, hogy meddig ér az a fekete, sűrű tömény jutalom, ahogy felforr benne a két édesítőtabletta (nem beszólni). A kávét látni is kell. A kávé forró, illatos, fekete, édes(keserű). Erre régen azt mondtam, hogy olyan, mint a jó szex, akkoriban bizonyára kifejezetten odáig voltam a déliesebb lányokért, de ez most nem fontos, a lényeg az, hogy kábé vágjad, miről beszélek. Hogy ne híg legyen, hanem maradjon friss és ütős, hogy hasson, indítson be, egyszerre zsongítsa és tegye tisztánlátóvá az agyad. A kávé  az eszpresszó, így írva. A Starbucksot meg hagyjuk meg a majmoknak. Hát hogy a picsába jutnék el én kávé nélkül akár húsz méterre is a lakástól, hogy útközben igyam meg hollywoodtrendien érkezhessem meg a munkahelyemre  sellővel  ízesített duplakoffeinmenteslattemokaccsínófahéjjaléstriplahabbal?, nemhogy a Westendbe, vagy akárhova?

Majd iszok külföldön, mert még soha nem ittam, no meg, az úgyis francia pohár lesz, meg nem itt égetem magam a Körúton Váci úton (az a dolgozós út) úgy csinálva, mintha ez természetes és húsz éve megszokott dolog lenne, érted.